A búza ára az alacsony átlagtermés nyomán jelentősen nőtt a tőzsdén, miután az Európai Unióban és a környező egyéb országokban is az átlagosnál és a becsültnél alacsonyabb a búzatermés. Ráadásul a betakarítási időszakban szokásos kínálati nyomás okozta árcsökkenés is elmaradt az idén: a termelői árak is jóval az intervenciós árszint felett, a búza esetében tonnánként 35,6 ezer, takarmányárpánál 34,9 ezer forint körül mozognak, szemben a tavalyi 23,6 ezer, illetve 22,4 ezer forinttal, de hallani 40 ezer forintos tonnánkénti búzavételi ajánlatokról is. Ennek ellenére az étkezési búza termelői ára régiónkban jelenleg Magyarországon a legalacsonyabb, a németországi és szlovákiai termelői árak csaknem 2 ezer forinttal, a nagy-britanniai, a litván és a lengyelországi termelői árak 8–12 ezer forinttal haladják meg a hazait. Hasonló a helyzet a takarmányárpa esetében is. Borítékolható tehát, hogy ahogyan tavaly, úgy az idén sem lesz intervenciós felvásárlás, noha a két éve betárazott intervenciós búzakészlet már elfogyott.
A kisebb gazdálkodók a tőkehiány miatt mielőbb igyekeznek értékesíteni terményeiket, hiába állnak üresen a tárolók – a nagyok, illetve elegendő raktártérrel rendelkezők azonban betárolnak, remélve a későbbi még magasabb árakat. Elemzők ugyanakkor felhívják a figyelmet arra, hogy a búza ára már így is a lélektani határ körül mozog, s egy idő után az árszint „beesik”, azaz nem zárják ki, hogy előbb-utóbb korrekció várható.
A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumban (FVM) mindenesetre várhatóan hamarosan döntés születik arról, hogy a Magosz javaslatának megfelelően a gazdák hat hónapos áthidaló hitelt kapjanak, hogy legalább az állatok takarmányát meg tudják vásárolni. Az FVM-ben továbbá – állattartók kérésére – megoldást keresnek a közraktár jellegű tárolásra is, illetve terveik között szerepel, hogy ösztönözzék a minőségi vetőmag használatát.
A későbbi, jelenleginél is magasabb gabonaárak reményében nagy az érdeklődés a közraktározás iránt, ezt érzékelik a gabonakereskedők is, az idén fokozottan keresik a bankok finanszírozási lehetőségeit – mondta lapunknak Szabó János. A Budapest Bank agrárszakértője ismételten felhívta a figyelmet arra, hogy a közraktárjegy meghitelezésével a termelő akkor jut bevételhez, amikor a korábban felmerült kiadások kiegyenlítésre várnak, az új termelési folyamatok beindításához tehát ezáltal megfelelő forrás biztosítható (NAPI Gazdaság, 2007. június 28., 3. oldal). Rámutatott arra is, hogy a kis gazdálkodóknak nincs elegendő tárolási kapacitásuk, a bértárolás pedig többletköltséggel jár. A közraktározás esetében ugyanakkor biztosan garantálható a többletjövedelem – ennek mértéke persze attól függ, hogy az árutulajdonos hol van a termékpályán. A közraktározási finanszírozás iránti érdeklődés növekedéséről számolt be Matics Pál, a K&H Bank agrárszakértője is. Emlékeztetett arra, hogy a közraktári hitel akkor éli „reneszánszát”, amikor nem célszerű betakarítás után azonnal eladni a termést. Az árak ugyan már most is nagyon magasak, de még mindig lehet további növekedésre spekulálni – tette hozzá. Felhívta a figyelmet, hogy a közraktári hitelezés csökkenti a banki kockázatokat, ugyanis ez olyan típusú készletfinanszírozás, amikor az áru elkülönül a termelőtől, aki csak akkor juthat ismét hozzá, miután visszafizette a kölcsönt, illetve ha a bank ahhoz hozzájárul.
