Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
– Hétfőn több jelentős kérdésben együtt szavazott az MSZP és a Fidesz, amellyel lényegében kormánypártok közötti megállapodásokat rúgtak fel. Milyen hatással van ez a szakértői egyeztetésekre, illetve ilyen viszonyok között, ha sikerül is megállapodni, mi biztosítja, hogy törvény is születik belőle?
– A konfliktus nem az SZDSZ és az MSZP, hanem a kormány és az MSZP között van. Mi magunk fegyelmezett kormánypárti képviselőként megszavazzuk a kormány felvállalt, szakértői szinten egyeztetett döntéseit, és meglepve tapasztaljuk, hogy az utóbbi hetekben számos esetben mégsem ez a végeredmény született a parlamentben. Ezek az ügyek azonban nem kezelhetőek egységesen – a Magyar Nemzeti Bank felügyelőbizottságának összetételére vonatkozó javaslat például azért nem ment át, mert éppen túl sokan voltak a termen kívül. Más esetekben frakciótól független lobbiérdekek összejátszása volt a meghatározó, ilyen például a villamosenergia-törvény. Az mindenesetre nyilvánvaló, hogy a kormány mögött nem sorakozik fel következetesen a nagyobbik kormánypárti frakció, ezért ezt a témát mindenképpen meg kell vitatni a hétvégi koalíciós egyeztetetésen. Nincs szó hatalmas kormányválságról, de elfogadhatatlannak tartom, hogy egy kormányszintű javaslat, amelyben a kormányzó pártok megegyeztek, ne menjen át a parlamentben. Az egyeztetések ettől függetlenül folyamatosan zajlanak, a tervek szerint jövő hétre meg tudunk egyezni a következő évek reformmenetrendjében, és az SZDSZ azt javasolja, hogy ez kerüljön bele a koalíciós szerződésbe mellékletként. Ez segíthet abban, hogy mindkét párt fegyelmezettebb legyen a parlamenti munkában.
– A villamosenergia-törvénnyel kapcsolatban is „nagykoalíció” alakult, amely téma szerepelt az SZDSZ által legfontosabbnak ítélt tíz reformelem között.
– Ezeket a kérdéseket a végszavazás előtt még lehet kezelni, a hétfői szavazások eredményei ugyanis több esetben koherenciazavarhoz vezettek az uniós vagy egyéb szabályozáshoz képest. A szerdai kormányülésen felhatalmazást kaptunk, hogy vizsgáljuk ki, pontosan hol lép fel koherenciazavar – a villamosenergia-törvény például ezek közé tartozik. Nem adtuk fel, hogy az eredeti elképzelés alapján szülessen törvény. Önmagában azonban a villamosenergia-törvény csak a reform egyik pontja, így megváltozása sem tragédia, bár rossz irány lenne.
– Mi történne, ha az egészségbiztosítási törvény is hasonló módon vérezne el a parlamentben?
– Az egészségbiztosítási reform az SZDSZ-nek nagyon fontos, és meg vagyunk győződve arról, hogy a magyar egészségügynek is az, de önmagában ez sem koalíciós szakítópróba. Ha azonban arról van szó, hogy megállapodunk az egészségbiztosítás átalakításában, ezek után pedig nem megy át a parlamentben, az elfogadhatatlan számunkra. Éppen azért akarjuk, hogy a reform tartalma és menetrendje kerüljön bele a koalíciós megállapodásba, mert onnantól kezdve az közösen vállalt döntés, így pedig elkerülhetőek lennének a hétfőihez hasonló esetek. Ez ugyanis a koalíció felrúgása lenne, és ez jelenti a határt. Az egészségügyben mindkét fél keresi a kompromisszum lehetőségét, ennek eredményeképpen tértek el a szocialisták jelentősen eredeti elképzelésüktől, és támogatják, hogy megjelenjenek az alapbiztosításban is a magánbiztosítók. Mi is engedtünk a tiszta magánbiztosítós rendszerből, bár nem volt könnyű ez nekünk. Ma optimistább vagyok, mint három-négy héttel ezelőtt. Ugyanakkor továbbra is lehetnek olyan ügyek, amelyekben nem tudunk megállapodni – a privatizációban például mi sokkal tovább mennénk, de tudomásul vettük, hogy kisebbik kormánypártként szűkebb a mozgásterünk. Ekkorák vagyunk, ezt sikerült elérni.
– Az SZDSZ legújabb hét pontjában deklarálja, hogy csak olyan strukturális átalakításokat támogat, amelyek a reformok előremozdítását szolgálják. Miért elsődleges ebből a szempontból a külgazdasági kormánybiztosi poszt létrehozása, illetve Horn Gábor delegálása a kormányzati kabinetbe?
– A kormányzati kabinet, amelynek célja a kormány zavartalan működése, informálisan eddig is működött, és részt vettem a munkájában. A pártelnök-gazdasági minisztertől nyilván nem várható el, hogy minden egyes szakterületen képviselje az SZDSZ szempontjait. Ésszerű a felvetés, hogy ha a jobb működés érdekében felállítjuk a kormányzati kabinetet, akkor abban vegyen részt az SZDSZ-t a koalícióban képviselő államtitkár is, de természetesen nem az én személyemről van szó. A másik kérdés is technikai jellegű – a külgazdasági kapcsolatrendszer kulcsfontosságú a magyar gazdaságban, és a külgazdaságért felelős államtitkárnak, aki egyben a gazdasági miniszter helyettese, annyit kell utaznia, hogy célszerűnek látszik a két feladat szétválasztása. Ez nem jár apparátusnövekedéssel, a kormánybiztos a gazdasági minisztérium intézményrendszerén belül maradna, nem kell neki sem új autó, sem új titkárnő, és a minisztérium sem kap több forrást ennek finanszírozására.
