Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Bár a bankok szakértőinek többsége továbbra is emelkedő nemzetközi és erőteljesen csökkenő magyar kamatkörnyezetre számít, a forintkölcsönök aligha nyerhetik vissza régi népszerűségüket. Az Erste Bank elemzője, Nyeste Orsolya szerint a forint javára szóló kamatkülönbözet valóban szűkülhet a következő időszakban, de mindaddig, amíg nem lesz nulla vagy nem fordul negatívba, biztos, hogy alacsonyabb lesz a devizahitelek kamata a forinthitelek kamatánál (azaz csak a kamatokat nézve, vonzóbb marad a devizahitel). A kamatkülönbözeti olló ilyen szintű zárulásának (netán átfordulásának) pedig minimális az esélye az euró átvétele előtt, hiszen a magasabb magyar kamatszint többek között éppen azért magasabb, mert tartalmazza az árfolyam-kockázati prémiumot is. Török Zoltán, a Raiffeisen vezető elemzője viszont úgy véli: már két százalékpont alatti kamatkülönbözet elegendő lehet a forinthitelek újból népszerűvé válásához. Duronelly Péter, a Budapest Bank elemzője nehezen megítélhetőnek tartja, hogy mi lenne az a kamatkülönbözet, amikor már forintban vennének fel hitelt az emberek. Tavaly rövid periódusra 310–330 körülire ment le az Euribor–Bubor spread, de ez nem volt elegendő ahhoz, hogy a forint felé terelje az adósokat. Bíróné Szegő Márta, az UniCredit Bank vezető közgazdásza szerint a forint- és deviza (svájci frank, illetve euró)-kamatok közötti olló fokozatosan záródni fog, így a szűk kamatrés egyre inkább a forinthitelek irányába tereli majd a hitelezést, hiszen 2,1-1,5 százalékos kamatkülönbségért már ugyancsak kockázatos lesz árfolyamkockázatot vállalni az adósoknak. Az eurócsatlakozás előtti gazdasági stabilitás (alacsony infláció és költségvetési hiány) magában rejti annak a lehetőségét, hogy a forintkamatok mindinkább az eurókamatokhoz konvergáljanak. 2009–2010-re igen-igen közel lehetünk ahhoz, hogy a magyar kamatok csak 25-50 bázisponttal haladják meg az eurózónában érvényes irányadó szintet.
Török szerint ameddig 5-10 százalékos az előnye a devizahiteleknek, addig nem fognak tömegesen forintban eladósodni az ügyfelek. Azt azonban ő is elismeri, hogy ez árazási kérdés is. Barcza György, a K&H vezető elemzője ezzel kapcsolatban azt hangsúlyozta, hogy a bankok árazási politikája üzleti döntés. Más kockázatokat hordoz egy deviza-, illetve forinthitel és jelentős a forrásköltség közötti különbség, így közgazdaságilag is érthető, hogy nem egyformák a hitelkamatok.
Nyeste lapunk érdeklődésére kifejtette: a devizahiteleken csupán amiatt van több nyeresége a bankoknak, mert az ügyfelek általában forintszámláról törlesztenek, így az átváltási marzsból származó bevétel pluszként jelentkezik. Ha azonban megnézzük a mai magyar banki árazási számokat, jól látható, hogy a devizahitelekből származó marzsjövedelem már jócskán három százalék alatt van, főként azért, mert az emelkedő kamatkörnyezetből származó forrásköltség-növekményt a bankok nem hárítják át teljes mértékben az ügyfelekre.
