Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A Kereskedelmi Világszervezet (World Trade Organisation – WTO) úgy véli, egyszerűsítésre szorul az unió agrárszabályozása, az agrártámogatások lefaragása pedig meglódíthatná a világkereskedelmet. Ehhez azonban az EU-nak liberalizálnia kellene agrárszektorát, megszüntetni a feleslegek termelését és a számára is terhes agrártámogatásai leépítésével hagyni szabadon érvényesülni a versenyt a világpiacon. Az uniós agrárpolitika (CAP) már megkezdett reformja ugyanis még nem jelenti ezt, bár azt a WTO is elismeri, hogy az EU agrártámogatásai már eddig is csökkentek – a mérséklés változatairól több mint egy éve keretmegállapodás született a WTO-ban.
A mostani CAP-reformot illetően 2003 nyarán született meg az első döntés az EU-ban. Az agrárminiszterek akkor döntöttek néhány termékcsoport – gabona, marhahús, tej, olajos mag – piaci rendtartásának a reformjáról és döntöttek néhány olyan alapvető elemről is, amely valamennyi piaci rendtartást illeti. Akkor határozták el például az egységes farm- vagy üzemtámogatási rendszer bevezetését. Ennek az egységes farmtámogatási rendszernek a kulcseleme például a támogatások termeléstől való elválasztása vagy a közvetlen kifizetések egy részének a vidékfejlesztés céljára történő átcsoportosítása. Ezeknek a döntéseknek a gyakorlati megvalósulása a 15 régi tagország többségénél ez évtől, néhánynál a jövő évtől valósul meg. Az új rendszerre való átállás náluk sem zökkenőmentes: a helyi sajtóban nem kis teret kapnak a francia vagy a német gazdák sirámai ezzel kapcsolatban. Más kérdés, hogy az állami szervek sincsenek a helyzet magaslatán. Az érintett régi tagországok – eddigi gyakorlati tapasztalataik ellenére – azt kérték az Európai Bizottságtól, hogy az átállás miatt ne idén kelljen kifizetniük a támogatásokat a saját gazdáiknak, mivel legkorábban talán februárban tudják majd teljesíteni ezeket a kifizetéseket.
A WTO-viták színvonalát különben jól jellemzi, hogy a tárgyalások során számos esetben volt már olyan ügy, amely kapcsán döntést vártak az EU részéről, az unió tárgyalói azonban csak azt tudták közölni: a kívánt döntéseket a közösség már rég meghozta. Számos kérdés persze még így is megoldásra vár, ilyen például a cukorreform ügye, amelyre a tervek szerint idén kellene pontot tenni. A napirenden lévő javaslat azonban a WTO-ban a megegyezést tovább bonyolítja, mivel róla az unión belül sem egységesek a vélemények. Nem csoda: az uniós cukorrezsim Magyarországot is eléggé érintő tervezett reformja nyomán lehet, hogy több más országgal együtt nálunk is megszűnne a cukorrépa-termelés és a cukorgyártás. Ezért a cukorreformot a jelenleg tervezett formájában Magyarország nem támogatja, illetve megfelelő kompenzációt tart szükségesnek.
A szűken vett szakmai kérdéseken túl nagy vitát váltott ki az unióban az EU 2007–2013-as közös költségvetése is, amelyről idén valószínűleg lesz még szó az unió döntéshozói körében, tekintettel Nagy-Britannia javaslatára. A britek ugyanis drasztikusan lefaragnák az agrártámogatásokat – ezt akarja a WTO is –, ami nemcsak az egyelőre töredék uniós támogatást kapó magyar gazdálkodóknak lenne kedvezőtlen, hanem a jelentős agrártermeléssel rendelkező Franciaország teljes uniós támogatást élvező farmereinek is. Az újabb gondok mellett a már elkezdett reformfolyamatnak a „régi tagországok” fent említett nehézségein túl számos hátrányát élik át a magyar gazdálkodók is, akik egy ismert szabályozási rendszerhez való alkalmazkodási kísérlettel kezdték a közeledést az EU-hoz, ez a rendszer azonban már a csatlakozási tárgyalások közben elkezdett változni, utóbb pedig újabb változási lehetőségek vetődtek fel – éppen napjainkban.
