A következő hónapokban és években a megreformált stabilitási és növekedési paktum alapján a bizottság határozottan és pártatlanul fellép a pénzügyi szabályok betartása érdekében – jelentette ki Joaquín Almunia a magyar és a lengyel jegybank múlt hét végén Varsóban megrendezett konferenciáján. Az Európai Bizottság (EB) pénzügyi biztosa szerint az új szabályok a korábbinál jobban szolgálhatják a gazdasági növekedést.
Az eurózónába törekvő közép-európai államoknak még számos fontos reformot végre kell hajtaniuk – mondta előadásában Kopits György, az MNB monetáris tanácsának tagja. A korábbi IMF-közgazdász megemlítette az adókulcsok csökkentését, az adókivetési bázis kiszélesítését, a tb-rendszerek pénzügyi fenntarthatóságának megteremtését, a közigazgatás racionalizálását. Véleménye szerint még a kiadások szükséges átirányítása sem valósult meg a bérköltségektől és transzferektől a k+f, az oktatás és infrastruktúra felé. A nagyobb közép-európai országok fiskális pozíciója a közgazdász szerint nem fenntartható, a reformok elmaradása pedig akár pénzügyi válságokhoz is vezethet. Ugyanakkor még a legjobb esetben is kisebb stabilitás és gyengébb növekedési teljesítmény jellemezheti ezeket az országokat a reformok végrehajtása nélkül. Kopits szerint így még kedvező esetben is csúszhat az eurózóna-csatlakozás időpontja.
Az EB gazdasági és pénzügyi főigazgatóságának közgazdászai a találkozóra arról készítettek tanulmányt, hogy mennyire fenntartható az uniós tagállamok fiskális politikája. A bizottság hivatalos véleményével nem feltétlenül egyező írásában Servaas Deroose, Andrea Montanino és Ingvild Stromsheim Wold beszámolt arról a nehézségről, hogy Magyarország esetében a megfelelő számítások hiányában bizonytalan a hosszú távú kiadási trendek becslése. Szakmailag kielégítő kalkulációt csak a nyugdíjreform hatására vonatkozóan tudtak végezni, de például az egészségügy kiadási hatása esetében nem lehet hasonlóan pontos képet felfesteni. A szakértők szerint a fenntarthatóság szempontjából kedvezőtlen tényezők állnak az ország ellen folyó túlzottdeficit-eljárás és a magas költségvetési hiány hátterében, míg pozitívum, hogy volt már nyugdíjreform. Mindezt figyelembe véve míg Lengyelország a fiskális politika fenntarthatóságának kockázata alapján az EU átlagnál jobban áll, Magyarország helyzete nagyjából az átlagénak megfelelő. Ugyanakkor hosszabb távon az öregedő népességnek és más tényezőknek betudhatóan a 2004-es 57,3 százalékos GDP-arányos államadósság-szint még a konvergenciaprogram teljesítése esetén is 83 százalékosra nőhet 2050-re. A tavalyi állapotot kiindulópontul véve ugyanakkor már 2030-ra 82,3 százalékosra nőhet az adósság, míg 2050-re elérheti a 153 százalékot is.
Sebők Miklós