Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Számos homályos részlete van ma még a kényszerűségből színlelt szerződéssel munkát vállalók problémájára gyógyírként szánt adózási–járulékfizetési koncepciónak; a terv hosszú távú működőképességét, illetve bevezethetőségét csaknem minden, lapunk által megszólaltatott szakértő kétli. Egyelőre annyit lehet tudni a szerdai kormányszóvivői tájékoztató alapján, hogy a 35 százalékos egyszerűsített közteher-viselési hozzájárulás magában foglalná az szja, a munkáltatói egészségügyi és nyugdíjjárulék és a munkavállalói nyugdíjjárulék terhét. A munkanélküli-segély alapjául szolgáló, összesen a bruttó bér 4 százalékát kitevő munkaadói és munkavállalói járulékra, valamint a munkavállaló által fizetendő, 4 százalékos egészségbiztosítási járulékra nem terjedne ki az ekho. Azt a Pénzügyminisztériumnál (PM) sem tudták tegnap megmondani, hogy az ekhózók számíthatnak-e munkanélküli-segélyre, az azonban biztosnak tűnik, hogy az alacsonyabb egészségügyi járulékfizetés miatt nem járna táppénz, valamint gyes. Az ekhózó – lévén vállalkozó – egyéb, a munka törvénykönyve által biztosított intézményeket, például fizetett szabadságot sem élvezhetne.
Szintén a bizonytalan pontok közé tartozik, hogy az ekhóhoz tapadó jogviszony munkaviszony-e vagy inkább a vállalkozói jogviszonyhoz állna közelebb. A PM szerint ezt követően is számlázniuk kellene az ekhózóknak, csak a számla nettó összege után 35 százalékos adót vonnának, vagyis a kiszámlázott összeg munkabérként viselkedne. Erdős Gabriella, a PricewaterhouseCoopers adópartnere szerint akkor semmiképp sem éri meg áttérni az ekhóra az eváról, ha számlázni kell. A szakértő úgy véli, hogy a munkaadónak, illetve megbízónak a megbízói jogviszonyhoz képest a kockázat csökkenése, a munkaviszonyhoz képest pedig az alacsonyabb közteher (itt 33,5 százalékos a munkáltatói járulékteher, míg a 35 százalékos ekhót valószínűleg alku szerint osztanák meg a felek) miatt érhetné meg az ekho szerinti megállapodás.
Más kérdés, hogy a megbízottnak, illetve munkavállalónak melyik megoldás az előnyösebb. A most még 15 százalékos eva (megbízotti vagy vállalkozói jogviszony esetén) hozzávetőleg havi 150 ezer forint jövedelem esetén jelent az ekhóval megegyező terhelést (a minimálbér járulékterheit és az iparűzési adót is beleszámítva). Munkaviszony esetében összesen 13,5 százalékos járulék és 0–18–38 százalékos szja terheli a magánszemélyt jelenleg, az adójóváírás intézménye, valamint a 38 százalékos kulcs azonban korántsem biztos, hogy megmarad. Figyelembe kell ugyanakkor venni, hogy a potenciálisan érintett tevékenységek, illetve szakmák művelői közül sokan valóban vállalkozók, és nem lehet általánosan a munkaviszony elfedését feltételezni róluk.
Lapunk információi szerint felvetődött az is, hogy kötelezővé tennék az ekhót bizonyos tevékenységi körök esetében, ami jogi és adózási szakértők szerint egyaránt alkotmányossági aggályokat vetne fel. A szerződéses szabadságot (megbízási jogviszony) ugyanis egyetlen tevékenység vagy szakma esetében sem lehet korlátozni, emellett aggályos lehet, hogy ily módon eleve korlátozódna az ekhózók által elérhető egészségügyi szolgáltatások köre. Mindazonáltal önmagában véve azt is aggályosnak tartják a lapunk által megkérdezett szakértők, hogy tevékenységek szerint differenciálná a koncepció a járulék- és adófizetés mértékét. Egy alkotmánybírósági határozat szerint a differenciálás csak abban az esetben engedhető meg, ha szignifikáns csoportképző ismérveket sorol fel a jogszabály, a tevékenység pedig nem számít ilyennek. Emellett az uniós versenyjog szempontjából sem biztos, hogy megállja a helyét az ekho, ami a tevékenységek szerinti differenciálás miatt egyes iparágak tiltott állami támogatásának minősülhet. Ha az Alkotmánybíróság előtt elvérzik a koncepció, a javaslatot a kormány még mindig pozitív próbálkozásként kommunikálhatja, a cselekvés valós kockázata nélkül – jegyezte meg egy neve elhallgatását kérő szakértő.
