Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Elvileg szerdán kerül a kormány elé a színlelt szerződések problémájával foglalkozó javaslat, amely meghatározná, milyen lehetőségekkel számolhatnak az érintett cégek a június 30-ig érvényben lévő moratórium lejárta után. A NAPI Gazdaság információi szerint azonban kétséges, hogy szerdáig a normaszöveg szintjéig jut a javaslaton dolgozó munkaügyi és pénzügyi tárca álláspontja: jelenleg az ötletelés szintjén tart a két tárca közti egyeztetés.
Az már egyértelmű, hogy a kormány valamilyen úton-módon belekényszeríti a színlelt szerződéssel foglalkoztatókat, illetve dolgozókat a munkaviszonyba, ezt a moratórium meghosszabbításának egyértelmű elutasítása mutatja – mondta lapunknak Kiss György munkajogász. A szakértő szerint ezt jelzi az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség élén történt változás is (április végén mentette fel tisztségéből Békés Andrást a munkaügyi miniszter, az elnöki posztot Papp István, az OMMF Fővárosi Felügyelőségének addigi igazgatóhelyettese vette át). A hatóság munkájára ugyanis eddig sem vonatkozott a moratórium, vagyis büntetés terhe mellett vizsgálhatta volna a megbízásinak mondott jogviszonyokat. Az elmúlt időszakban mégis a munkabiztonsági terület dominált; Kiss szerint a következőkben nagyobb szerep jut majd a jogi ellenőrzéseknek.
A megoldási javaslatok között már nyilvánosan felmerült az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (ekho) ötlete, amely szerint 20–35 százalékos összesített adó- és tb-teherrel számolhatnának az érintett vállalkozások. A Gyurcsány Ferenc miniszterelnök által felvetett javaslat megvalósíthatóságát mind adó-, mind jogi szakértői oldalról kétségesnek találják, mivel ez voltaképpen a tevékenység szerint adott adókedvezménynek minősülne, ráadásul a büdzsé sem járna feltétlenül jól. Adószakértői vélemény szerint ugyanis ha komoly büntetési tétel mellett kényszerítik az érintettek a munkaviszony kialakítására, akkor azok megfizetnék a normál adó- és tb-terhet is, így az ekho ehhez képest kevesebb bevételt hozna. Kiss szerint korántsem biztos, hogy a szóban forgó ágazatok ki tudják termelni a törvényes foglalkoztatás költségeit.
A munkajogász szerint a munkavégzésre vonatkozó jogviszony megítélése során lényeges szempont az is, hogy a vállalkozó független szereplője-e a piacnak, saját nevén jelenik-e meg ott vagy alárendeltségi viszonyban végez munkát egy másik cégben. Az önállóság legáltalánosabb tünete – amit a revizorok is vélhetőleg megkövetelnek majd – az, ha valakinek több üzleti partnere van. Emellett lényeges kérdés, hogy saját eszközeivel végzi-e a munkát, a vállalkozó ugyanis saját maga állja a munkavégzés költségeit. A megbízási, valamint a vállalkozási jogviszony tipikusan határozott időre, a megbízás teljesítéséig szól és nem feltétel a személyes munkavégzés. A szakjogász úgy véli: nehéz ma pontos leírást adni arra, mi minősül munka-, illetve megbízási jogviszonynak, klasszikus munkaviszonyt ugyanis már alig találni a piacon. Több olyan tevékenység van, amely mindkét jogviszonyt eltűri – például a jogtanácsosi, a tolmácsi vagy akár az újságírói, ha szabadúszó az illető –, arra azonban ügyelni kell, hogy a felsorolt kritériumok teljesüljenek, ha a két fél a megbízási vagy vállalkozói szerződést választja.
