Gyakorlatilag nem történt az Európai Unió versenyképességét illetően érdemi változás a 10 évre szóló lisszaboni stratégia 2000-ben történt meghirdetése óta, az újonnan megjelölt prioritás a gazdasági növekedés. Kovács István Vilmos, a Nemzeti Fejlesztési Hivatal elnökhelyettese szerint az elaprózott célrendszer és az alacsony szintű elkötelezettség a tagállamok részéről az elmúlt öv évben kudarcra ítélte a lisszaboni törekvéseket. A prioritások meghatározásával sem szűntek meg bizonyos dilemmák, sőt a határozottabb fellépés új kérdéseket vet fel. A prioritások meghatározásának problémája nem ismeretlen Magyarországon sem, a második nemzeti fejlesztési tervvel kapcsolatban is felvetődik a komplex fejlesztéspolitika, valamint a szigorúan vett prioritások támogatása közti választási kényszer. Kovács szerint mind hazai, mind uniós viszonylatban a komplex megközelítés lenne szerencsésebb, hiszen a versenyképesség javítása nehezen elképzelhető például a migránsok társadalmi és munkaerő-piaci integrációja vagy az oktatási rendszer rugalmasabbá tétele nélkül. A március 22-ei miniszterelnöki találkozón bemutatni tervezett magyar álláspont valószínűleg a fenntarthatóság érdekében a társadalmi kohéziót és a környezetvédelmi szempontot is magában foglaló célrendszerből indul ki.
Lényeges emellett, hogy a tagállamok sokféleségét figyelembe vegyék a programalkotók, a végrehajtás szintjén ezt az úgynevezett nyitott koordinációs eljárás teszi lehetővé. Ennek keretében a problémamegoldás képességének fejlesztéséhez kapnak fogódzókat, összehasonlító értékeket a tagállamok, amelyek egymást is értékelik. A jobb együttműködés érdekében minden tagországban lesz egy felelőse a kormányzaton belüli és a tagállamok közötti kooperációnak, koordinációnak. A konkrét tennivalókat pedig tagállami szinten is akciótervekben kell megfogalmazni.
Böröcz Petra