Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A piaci elemzők alapvetően óvatosan fogalmazták meg inflációs várakozásaikat 2004-ben. A lapunk által minden hónapban elkészített egy hónapra, illetve egy évre visszatekintő inflációs konszenzus két hónap kivételével rendre magasabb, mint a KSH által közölt adat. A két kakukktojás érdekes módon a tavalyi infláció lefutás görbéjének csúcsát adó május és június. Májusban markánsan alábecsülték az elemzők az inflációt – a konszenzus 7,24 százalék volt, a tény pedig 7,6 százalék, hó/hó alapon pedig 0,6, illetve 09 százalék –, júniusban pedig mindkét inflációs számot eltalálták. Júniuson kívül egyszer sem sikerült pontos konszenzust összehozni, legközelebb a nyári hónapokban, illetve az év végén álltak egymáshoz közel az előrejelzés és a tények számai.
A legnagyobb eltérés hó/hó alapon márciusban jelentkezett a konszenzus és a KSH száma között, 0,5 százalékos áremelkedésről számolt be a hivatal, a konszenzus pedig 0,915 százalék volt. Januárban ugyancsak jelentős eltérés mutatkozott, a konszenzus ekkor 1,757 százalék volt, ehhez képest 2,1 százalékos havi inflációról számolt be a statisztika. Az év elején persze nem voltak könnyű helyzetben az elemzők, hiszen viszonylag nehezen lehetett megítélni, hogy a január elsejével életbe lépett adóemelések hatásai egy-egy hónapban milyen mértékben épültek be. A 12 hónapra visszatekintő áremelkedésre vonatkozó konszenzus és a tényadat között ugyancsak márciusban mutatkozott a legnagyobb eltérés, ekkor a piac 0,46 százalékponttal becsülte túl a 6,7 százalékos inflációt. Ebből a szempontból „erős” hónap volt május – igaz, akkor ellenkező irányban tévedtek az elemzők, azaz alábecsülték az áremelkedés ütemét –, szeptember és január is. Feltehetően nem véletlen, hogy mindegyik nagyobb eltérés olyan hónapokban következett be, amikor az inflációra hosszabb időszakon át hatást gyakorló események történtek. Januárban az adóemeléseket, májusban az uniós csatlakozást, ősszel pedig a távfűtés árának emelését lehetett feljegyezni. Egész éven át jelentős hatással bírtak az élelmiszerárak, illetve emelkedésük megjósolhatatlansága, illetve jellemző volt a tartós fogyasztási cikkek árainak esése, valamint a szolgáltatások viszonylag gyorsabb drágulása.
A decemberi és az éves átlagos inflációra adott várakozások az év végének közeledtével egyre pontosabbak lettek, de ez nem is lehet meglepő. Érdekes, hogy az inflációs csúcsot jelentő májusban várták az elemzők az áprilisi 6,68 százalék után a második legalacsonyabb átlagos áremelkedést. E két hónap mellett csak októberben és decemberben mutatott a KSH által közölt 6,8 százalék alatti átlagos inflációt a konszenzus. A decemberi áremelkedésre vonatkozó konszenzus januártól júniusig stabilan jött le, a hetedik hónapban a várakozások visszamentek a márciusi közelébe, majd onnan ismét egyenletesen csökkentek, az utolsó két hónapban már 6 százalék alá estek, de soha nem múlták alul a végül tényként közölt 5,5 százalékot.
