Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A kötelező magánnyugdíjpénztárak negatív reálhozammal zárták 2003-at. A pénztáraknak már a 2002-es év sem hozott sok örömöt, ezért felerősödtek azok a hangok, amelyek felvetették a kötelező pénztári tagság szükségességét és általában a rendszer létjogosultságát. A kétkedők azt vetették a pénztárak szemére, hogy első hat teljes évüket szemlélve a lekötött betétek jobb eredményt értek el, mint a pénztári megtakarítások.
Az összehasonlítás már akkor sem volt teljesen szerencsés, hiszen azt már a nyugdíjreform bevezetésekor jelezték a szakértők, hogy a pénztárak felállásának éveiben az induló költségek komoly nyomást gyakorolnak a hozamokra. Az akkori szakértői anyagok az első évekre 4–6 százalékos költségszintet vetítettek előre. Sokan már akkor ebben látták a rendszer egyik legnagyobb hibáját, összevetve az újonnan felálló kötelező pénztárakat a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer 1 százalék alatti költségszintjével.
A pénztárak első évi hozamai azonban a magas költségszintek ellenére feledtették a rendszer bevezetése előtti kételyeket. A pénztárak 1998-ban és 1999-ben a magas költségek levonása után is pozitív, – 3, illetve 9 százalékos – reálhozamot értek el, ami akkor ad acta tette a kérdést. Ezek az értékek ugyanis a költségek levonása nélkül a meggyőző 10-13 százalékos sávban mozogtak, ami a legszebb elképzeléseket is felülmúlta.
A helyzet azonban 2000-re megváltozott, a romló világgazdasági környezet, később a hektikus kamatszint és az állampapírhozamok bukdácsolása romló eredményeket hozott, miközben a költségek még mindig viszonylag magasak voltak. Mindez az ügyfélszámlákon hat év alatt összesen jóváírt reálhozamot évi 1 százalék körüli szintre csökkentette, ami ismét fölvetette a kötelező magánpénztári tagság bevezetésének indokoltságát.
A 2004-es hozamok ebből a szempontból meggyőzőek lehetnek. A nagy kötvényalapok rendre 10 százalék feletti hozamot érnek el, a tőzsde pedig szárnyakat kapott. Heim Péter, az Aegon Alapkezelő Rt. vezérigazgatója szerint így a magánnyugdíjpénztárak átlagos hozama valahol 15 és 20 százalék között lesz, ami az inflációval korrigálva 9–13 százalékos, az idei évre eső – immár 2 százalék alatti – költségekkel korrigálva pedig 7–11 százalékot biztosan meghaladó, az ügyfelek számláin jóváírt reálhozamot eredményeznek.
