Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Schvarcz Tibor, az országgyűlés egészségügyi bizottságának szocialista elnöke
– Hogyan értékeli a kórház-privatizációról szóló népszavazást?
– Valószínűleg az emberek jó része nem igazán értette, hogy miről is van szó. Az mindenképpen kiszűrhető, hogy az emberek elégedetlenek a jelenlegi ellátással és félnek attól, hogy előbb-utóbb fizetniük kell majd, ha orvoshoz fordulnak.
– Így elképzelhető, hogy az eredménytelen referendumot követően az MSZP is beáll a törvénytervezeten munkálkodó pártok sorába?
– Elsősorban négypárti egyeztetést szeretnénk, ahol végre konszenzuson alapuló, hosszú távú stratégia születne. Ez elengedhetetlen a továbblépéshez, hiszen az már bebizonyosodott, hogy nem lehet ciklusonként más-más elképzelésekkel előállni. Ráadásul az egészségügyben már vannak hallgatólagos konszenzusok, az SZDSZ kivételével a többi párt egyetért abban, hogy maradjon az egybiztosítós, szolidaritás elvű biztosítási rendszer. Abban pedig mindenki egyetért, hogy változtatni kell a struktúrán és a finanszírozási rendszeren, és abban is, hogy folytatni kell a Népegészségügyi Programot. És azon sincs vita, hogy tőkebevonásra van szükség – az már más kérdés, hogy ez milyen formában történik, de erről meg lehet egyezni.
– Hogy nézne ki a strukturális átalakítás, mi változna?
– Változtatni kell az aktív ágyak számán, megszüntetve vagy legalábbis csökkentve ezzel a párhuzamosságokat. Ugyanakkor folytatni kell a sürgősségi ellátás fejlesztését. Ez jelenleg jó ütembe halad, és jövőre az ingatlanhasznosítási programból befolyt összegeket is a sürgősségi ellátás fejlesztésére fordítják majd. A cél, hogy 15 percen belül megfelelő helyre kerüljön a beteg. Ezért is van szükség arra, hogy a fejlesztési stratégiában jelentős szerepet kapjanak a regionális egészségügyi tanácsok. A RET-ek segítségével a régiók önállóan dönthetnének arról, hogy hol szükséges fejleszteni.
– Milyen változásra van szükség a finanszírozási rendszerben?
– Hangsúlyozom, hogy a szocialista párt továbbra is az egybiztosítós rendszerben gondolkodik. Növelni kell a GDP egészségügyre fordított arányát, és feltétlenül a finanszírozás infláció feletti bővülésére van szükség. Az intézményrendszer átalakításával is több pénz juthat a jelenleg alulfinanszírozott ellátásokra. Ehhez azonban kemény politikai akarat kell, hiszen az átalakítás együtt járhat egyes intézmények funkcióváltásával vagy akár bezárásával is.
– Készül-e majd külön szabályozás a privatizációra?
– Hangsúlyoznám, hogy nem privatizációról, hanem a működtetés átadásáról van szó. Ehhez szükséges egy olyan szabályozási forma, amely bevezeti a célvagyon fogalmát. E szerint ha valaki el akarná adni az egészségügyi intézménynek otthont adó épületet, nagyságrendben ugyanakkora ingatlanban kell tovább biztosítania az ellátást. Ezt egyébként a Csehák- és a Mikola-féle kórháztörvény is tartalmazta. Ugyanakkor nem szabad engedni az osztályok kimazsolázását, a működtetés átadása csak egészben történhet.
Frajna Imre, a Fidesz egészségügyi szakpolitikusa
– A szocialista frakció négypárti egyeztetést akar kezdeményezni azért, hogy hosszú távú koncepció születhessen az egészségügy jövőjével kapcsolatban. Mit szól az ötlethez?
– A szocialisták az elmúlt időszakban többször bejelentették, hogy négypárti konszenzust akarnak, ám eddig nem kezdődtek meg a tárgyalások. Ettől függetlenül természetesen továbbra is nyitottak vagyunk a megbeszélésekre. Ráadásul az egészségügy azon kevés területek egyike, ahol voltak és vannak hallgatólagos konszenzusok. Arra lenne szükség, hogy ezen alapvetések írásban is rögzüljenek: például mekkora terhet kell viselniük az állampolgároknak és mit kell vállalnia az államnak.
– Ön szerint hol kell változtatni az intézményrendszeren?
– Mindenképpen átcsoportosításra van szükség, hiszen míg az aktív ágyak számát csökkenteni kéne, számos olyan terület van, ahol viszont bővítésre van szükség. Gondolok itt elsősorban az onkológiára, a pszichiátriára és általában a krónikus osztályokra. Jobban kellene terhelni a járóbeteg-ellátókat. Ma már számtalan olyan beavatkozás létezik, amihez nem szükséges befeküdni kórházba. Ehhez azonban a kórházakat is érdekeltté kell tenni, hogy ne legyenek rákényszerülve a felesleges „fektetésre” és ne járjanak rosszul, ha a rendelőintézetekbe irányítják át a betegeket. Szükséges lenne némi hangsúlyváltásra az állami fejlesztési források területén, mert csak jól felszerelt, megfelelő létszámú személyzettel ellátott rendelőkben lehet megoldani a korszerű járóbeteg-ellátást.
– Ez azonban akár kórházbezárásokkal is járhat. Ezt is vállalnák?
– Alapjaiban nem a kórházak bezárásával volt eddig sem a gond, hanem azzal, hogy ez nem egy átfogó, szakmailag kidolgozott és elfogadott koncepció alapján történt. A fővárosban vannak olyan kerületek, ahol tényleg feleslegesen sok kórház működik, ugyanakkor vannak fehér foltok is. Igen, vannak felesleges osztályok vagy kórházak, de azokat csak az előbb említett koncepció alapján lehetne megbolygatni. Ha így történik, akkor igaz lehet az állítás, hogy 30 százalékkal kevesebb kórház ugyanekkora mértékben növelhetné az ellátás színvonalát.
– A másik kényes pont a finanszírozás. Erről mi a véleményük?
– Alapjaiban kellene újragombolni a kabátot, ugyanis a jelenlegi metodika nem működőképes, és ahányszor korrigálnak rajta, csak rosszabb lesz a helyzet. Nem a logikán kell változtatni, a számítási metodikát kellene megváltoztatni. Szét kell szedni például az előre tervezhető, illetve a nem kiszámítható beavatkozásokat, hiszen egy traumatológiának vagy egy égési osztálynak akkor is rendelkezésre kell állnia, ha éppen egyetlen beteg sem érkezik. A készültséget ugyanakkor meg kell fizetni. És persze növelni kell az egészségügyre fordított összeget, vagyis a GDP 6 százalékát kellene a szektornak adni.
– Mit szól az SZDSZ több-biztosítós tervéhez?
– Alapjaiban nem elképzelhetetlen egy ilyen biztosítói modell, ha megmarad az egy kockázati közösség és a szolidaritás elve. A lényeg az, hogy változásra lenne végre szükség; a népszavazás is azt bizonyította, hogy az egészségügy problémája valós és foglalkoztatja az embereket.
