Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
- Az utóbbi több mint tíz év alatt volt alkalma közelebbről szemlélni a magyar mezőgazdasággal kapcsolatos döntéseket. Mi a véleménye a mai helyzetről?
- Amikor 1996 végén, 1997 elején a mezőgazdasági reformot meg akartuk csinálni, az gyakorlatilag az alapját képezte volna annak a rendszernek, amelyet most az EU számon kér. A regisztrációval meg lehetett volna oldani a versenyszférához tartozó agrárvállalkozók elkülönítését azoktól, akik esetleg majd a tájgazdálkodásban vagy a helyi foglalkoztatásban lesznek képesek megélni. Ez nem sikerült, mert egy-két tüntetés hatására visszavontunk minden olyan intézkedést, amely ebbe az irányba mutatott. Pedig az őstermelői kör átalakításától a vállalkozói kör megteremtéséig minden benne volt az akkori tervekben. Aztán négy év helyben járás volt a Torgyán-időszakban, sőt a kormányváltás után jóformán egy évig a Medgyessy-kormány sem kezdte el az agrárium átalakítását.
- Máris benne vagyunk az EU-ban...
- Igen, de nem csak az unió miatt kell fejleszteni. A magyar termelői kapacitás megvan, ezt bővíteni nem nagyon lehet. A minőségnél és az eredetigazolásnál azonban nem léptünk előre annyit, amennyit kellett volna. A még ma is meglévő négy-öt tehenes tehenészetekkel, három-négy anyakocás sertéstartással persze nem lehet az agrárrendtartás szereplői között megjelenni, vagyis az intervencióban és az állami felvásárlásban részt venni. Pedig az a paradox helyzet áll fenn, hogy az így termelők bolondítják meg a piacot, miközben nem tudnak minőséget termelni. Nekik ugyanakkor igenis helyük van a magyar vidéken, mégpedig az úgynevezett második pilléres gazdálkodás révén, amelyről mostanában annyit hallani a tájgazdálkodás, az ökogazdálkodás és a vidékfejlesztési keretösszegek kapcsán.
- Mit lehet tudni erről a második pillérről? Hogyan kapcsolódhat azoknak az embereknek az életéhez, akik eddig az agrárköltségvetésből, a termelési támogatásokból jutottak állami forrásokhoz?
- Magyarországnak a Natura 2000 kapcsán ki kell jelölnie azokat a területeket, amelyek nem védettek ugyan, de valamilyen flóra- vagy faunajellegzetességük miatt termelési korlátozás alá kell hogy essenek, éppen ezen értékek védelme érdekében. Az ilyen területeken az intenzív gazdálkodás korlátozott. Ha az ezen gazdálkodó nem kártalanítást kap azért, mert nem tudja eredeti rendeltetése szerint használni a területét, hanem egy speciális programba lép be, amelynek révén - a gazdálkodás speciális szabályai által - az ottani ökológiai értékek fenntarthatók, akkor nem segélyezettről van szó. Az illető ugyanis nem kártalanítást kap valamiért, hanem értéket őriz és véd a termelés mellett. Ezt a rendszert is meg kell szervezni mind az értékesítésnél, mind a feldolgozásnál, most ugyanis ez inkább szórványjellegű. Nagykörű környékén például csodálatos ökotermelés folyik a meggy, a cseresznye kapcsán, ott van Tiszabábolna a szürkemarhával, a juhval, de említhetném a mangalicatenyészeteket is. Ezeknek van piacuk, nagyon jól értékesíthetők. Ez jelenti a második pillért. Más gazdálkodás alakul ki azokon a területeken is, amelyeket időszakosan elönt a víz vagy esetlegesen vizes élőhellyé fognak átalakulni. Az ilyen programokhoz az EU 80 százalék támogatást ad, 20 százalékos hazai finanszírozás mellett, de nem korlátlanul. Magyarországon 2006. december 31-ig a vidék- és tájgazdálkodásra összesen mintegy 90 milliárd forintnak megfelelő európai uniós forrás hívható le.
- Sokan bíznak abban, hogy az EU-ban majd megkaszálgatják a házuk melletti járda és az utca közötti árokparton a füvet, s ezért majd magas támogatást kapnak...
- Pedig ez téves feltételezés. Az uniós rendszert ugyanis éppen az különbözteti meg a korábbitól, hogy nem aszerint érdemes gondolkodni, én mit szeretnék csinálni mint földtulajdonos, hanem hogy mire alkalmas a földterületem és mi az, ami nagyobb hasznot jelent számomra és a nemzetgazdaságnak is. Ha egy 22 aranykoronás szántóról azt gondolom, jó lenne begyepesíteni vagy ugaroltatni, nem biztos, hogy arra támogatást is lehet majd kapni. Fordítva is igaz: hiába próbálkozik valaki egy korábban feltört gyepen mondjuk a gabonatermeléssel, jobb lenne inkább azt a földet visszaállítani a korábbi természeti állapotába. A gazdának az adott táj alapján el kell döntenie azt is, hogy mondjuk gyümölcsös telepítése vagy olajos magvak termelése hoz-e többet.
- Ki mondja meg a gazdálkodóknak, hogy mi lesz a jó?
- Ez fontos kérdés. Ami erre való lenne, az a gazdajegyzői hálózat, amelynek tagjait most falugazdászoknak hívják. És persze a kistérségi menedzserhálózat, amelyet a Miniszterelnöki Hivatal tart fenn, s természetesen a Magyar Agrárkamara. Valahogy mégsem érzik ennek a súlyát és nem kellően gondolják ezt fontosnak. „Beálltak” ugyanis a korábban megszokott intenzív termelésre. Tudják, hogy 4,3-4,5 millió hektárra meglesz a normatív kifizetés, hogy ebbe beletartoznak a GOF növények, tehát a gabona-, olajos- és fehérjetartalmú növények, hogy beletartozik a tej-, a cukor- és a dohánytermelés. Újabban bevettük nemzeti hatáskörben a sertést és a baromfit. Ugyanakkor mindez kvótához lesz kötve és szétosztva. Pedig azoknak is csinálniuk kell majd valamit, akik ebbe a kvótába nem férnek bele.
