A rokkantsági nyugdíjra több tagállam területén is jogosultságot lehet szerezni. Az uniós országok többségénél a rokkantsági nyugdíj összegét a biztosítás időtartama határozza meg és a jogosultság független attól, hogy fennállt-e biztosítási jogviszony a megrokkanáskor. Amennyiben valaki egyetlen országban vagy hasonló biztosítási rendszerű országokban biztosított, nem különösebben nehéz megállapítani a rokkantsági ellátást fizető országot. A nyugdíj összegét - hasonlóan az öregségi nyugdíjhoz - az egyes országokban biztosítással eltöltött évek függvényében számítják ki. A másik tiszta esetben - amikor a biztosított csak olyan országokban volt biztosítva, ahol mindössze a biztosítás létét követelték meg a rokkantnyugdíjhoz - abban az országban lesz nyugellátásra jogosult, ahol a rokkantsága bekövetkezett.
Nehézség akkor adódik, ha a rokkantságra jogosult eltérő biztosítási rendszerű országokban rendelkezik biztosításokkal. Ilyenkor a nyugdíjra való jogosultság megállapítása és a folyósítás a megrokkanás helye és az érvényes biztosítás függvényében történik. A tagállamok a rokkantság fokának megállapításában, illetve az ellenőrzés mértékében is eltérő szabályozást vezettek be. A rokkantak nyugdíj melletti munkavégzése - különböző mértékben ugyan, de - a legtöbb országban tiltott vagy nagyon korlátozott. Az engedély nélküli kereső tevékenység akár a nyugdíj elvesztését is eredményezheti.
