Annak ellenére, hogy Magyarország ivóvízkészletének minősége megfelel az Egészségügyi Világszervezet (WTO) által előírt követelményeknek, az uniós csatlakozás után az Európai Unió (EU) által 1998-ban meghatározott új direktívákat kell érvényesíteni. Eszerint a tagállamoknak 2003. december 25-ig a korábbi határérték ötödére kell leszorítaniuk az ivóvízben található arzén, valamint negyedére az ammónium tartalmát.
A tagállamok kétszer három év haladékra számíthatnak, de csak akkor, ha a nem megfelelő minőségű ivóvíz jól behatárolható földrajzi területen található. Itthon csupán három területen, az Alföld északi és déli részén, a Dráva mentén és a Bodrogközben van a határértéket meghaladó arzéntartalom.
Az egyéb szennyeződések - például a Magyarországon gyakran előforduló magas vas-, mangán-, illetve alumíniumtartalom -, nem veszélyesek az egészségre, de kicsapódáskor károsíthatják a vezetékeket és a tisztítás többletköltséget okoz a szolgáltatóknak. Kezelendő probléma viszont, hogy az alföldi vizek hőfoka viszonylag magas, így az azokban található ammónium az egészségre is veszélyes nitritté alakulhat.
A csatlakozási tárgyalásokon Magyarország nem kaphatott mentességet az ivóvíz-minőségi kritériumok teljesítésére, ám 2009-ig haladékhoz jutott a határértékek betartására - mondta el lapunknak Molnár Ferencné, a vízügyi tárca vízellátási osztályának vezetője. Az ország ivóvízkészletének 94 százaléka mélységi ivóvíz, így az arzénszennyezés sem külszíni forrásból ered, hanem egyes, a vízkészlettel kapcsolatos földrétegekből oldódik ki. A probléma orvoslására az egészségügyi, valamint a vízügyi tárca közösen dolgozott ki egy 2004-ben induló akcióprogramot, a konkrét lépések érdekében a vízügy felvette a kapcsolatot a régiós szakhatóságokkal is.
A tárcák 2009-ig mintegy 110 milliárd forintot költenek arra, hogy az ivóvíz arzén-, illetve ammóniumtartalma ne haladja meg az unió által előírt határértéket. További 90 milliárdba kerül, hogy 2015-ig az ivóvízet, valamint a rekonstrukciós munkákat igénylő vezetékhálózatot minden szempontból az brüsszeli normáknak megfelelővé tegyék. A program a kérdéses területeken egyrészt technológiai szerkezetváltást irányoz elő, másrészt a magas szennyezőanyag-tartalmú vízlelőhelyek távolabbi forrásokkal történő kiváltását tervezi. Az összesen mintegy 200 milliárd forintba kerülő fejlesztéseket - új víztisztítók és távvezetékek építését, kutak fúrását - az EU kohéziós támogatások igénybevételével az állam finanszírozza, de mivel az egészséges ivóvíz biztosítása helyi feladat, a kivitelezés az önkormányzatokra vár.
Andacs Botond