Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
- Milyen lesz a jövő évi agrárköltségvetés?
- Jövőre a legfontosabb feladat az exportorientált gazdasági növekedés biztosítása, a vállalkozók forráshoz jutási lehetőségének javítása, valamint a költségvetési hiány mérséklése. Ez minden tárca mozgásterét korlátozza ugyan, ám a kormány az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló, 1997-ben elfogadott törvényben előírt növekedésnek megfelelően határozza meg a támogatásokat. Az idei 197 milliárd forintos agrártámogatási bázis alapján ez mintegy 20 milliárdos növekedést jelent 2003-ban. További húszmilliárdot jelent a SAPARD önrészének finanszírozása és az intézményrendszer fejlesztése.
- Hogyan változik jövőre az agrártámogatási rendszer?
- Az EU-konform elemek kerülnek előtérbe. Így például a földalapú támogatás kerete nagyságrendekkel növekszik, míg a birtoknagyságokból adódó megkülönböztetés megszűnik. Ez valószínűleg nem egy lépésben történik, ezért a 2003-as rendszer átmeneti lesz.
- Az Országgyűlés hamarosan dönt az agrárpiaci rendtartásról szóló törvény módosításáról. Mi lesz jövőre más?
- Ez egy olyan kerettörvény lesz, amelybe bekerülnek az uniós támogatási szisztémák, leginkább a piacszabályozásra vonatkozóak, így az úgynevezett CMO rendszer. Természetesen még ez is egy „vegyes” törvény, mivel a csatlakozásig tartó átmeneti időszak miatt meg kell tartani azon támogatások törvényi kereteit is, amelyeket a későbbiekben már nem lesz módunk működtetni. Bizonyos nemzeti támogatások megtarthatók lesznek az unióban is, ám nagyon leszűkítve, hiszen a csatlakozás napjától át kell venni az uniós piacszabályozási elemeket.
- A kormány megvárja a parlament jóváhagyását a zárszámadás során a szintén a kormányprogramban vállalt adósságkonszolidáció elkezdéséhez?
- Nem, hiszen a kormány már döntött erről. A hatvanmilliárd forintos adósságrendezés két lépcsőben történik. Az első rendelet a technikai részleteket tisztázza, egy másik pedig a pénzügyi oldalt biztosítja. Így a folyamat már most megindulhat. Október végéig lehet bejelenteni az aszálykárokat és a dunai árvíz okozta károkat, november 29-éig pedig a három éven belüli - banki és integrátori hitelekből, tagi kölcsönökből adódó - adósságra vonatkozó adatokat. A hitelek körülbelül a 40 százalékának megfelelő összeget tudunk biztosítani úgy, hogy ezt a törlesztésre kell fordítaniuk a termelőknek.
- Mi történik a Nemzeti Földalappal?
- Idén elkezdődik azoknak a termőföldeknek a felvásárlása, amelyeket még a tavaly nyári kálócfai bejelentés nyomán a gazdák felajánlottak az államnak és elindul egy Földért életjáradék nevű program, amely kedvező feltételeket teremt a 60 év fölötti földtulajdonosoknak. Ők átlagosan 1-20 hektár nagyságú földtulajdonukat a jelenlegi piaci földár kétszerese alapján kiszámolt, nem örökölhető életjáradékra válthatják, ami életkortól függően havi rendszeres juttatást jelent úgy, hogy évente valorizálják az összeget az inflációnak megfelelően. A cél az, hogy a Nemzeti Földalap megfelelő cserealapot teremtsen a birtokrendezés megindításához. A földalapot kezelő szervezet már jogilag is megalakult és elkezdte a tevékenységét, így termőföldek bérbe adásával, földcserék lebonyolításával és birtokrendezési ügyekkel egyaránt foglalkozik.
- Mikor fordulnak célegyenesbe az agrártárgyalások az Európai Unióval?
- Az érdemi vita igazából azután kezdődhet el, amikor az uniós országok átadják pénzügyi tárgyalási pozíciójukat. Ez legkorábban néhány nap múlva következhet be. A csatlakozási tárgyalásoknak talán az agrárium számára van a legnagyobb a tétjük, ezért minden lehetőséget megragadunk arra, hogy a tagországok vezetőit tájékoztassuk arról a helyzetről, amely bekövetkezhet egy kedvezőtlen ajánlat esetén.
- Mire számít a szaktárca: az unió az agrártámogatásoknál a végleges javaslatában a közvetlen kifizetéseknél megmarad a 25 százalék körüli szintnél, vagy ennél többet ajánl? Születtek már elgondolások arra, hogy miként lehetne ellensúlyozni ezt a támogatási hátrányt?
- Az agrártárcának több tárgyalási variációja létezik. Kidolgozzuk a válaszokat olyan eshetőségekre is, amelyekkel nem igazán szeretnénk számolni, azaz felkészültünk kedvezőbb és kedvezőtlenebb ajánlatra egyaránt.
Egy friss uniós munkaanyag szerint egyelőre nem változott az eredeti támogatási aránnyal számoló elképzelés. Amennyiben Magyarország kezdetben csak a többi országnak járó közvetlen uniós támogatások töredékét kapja, akkor nyilvánvalóan kell valamilyen nemzeti kompenzációs rendszert működtetni annak érdekében, hogy a magyar mezőgazdasági termelők ne szenvedjenek hátrányt a csatlakozással. Ennek a finanszírozásához szükséges forrást pedig vissza lehetne tartani az unió kasszájába történő befizetésekből.
Ez a megoldás segítene abban is, nehogy már az első évben előforduljon olyan helyzet, amikor Magyarországnak ki kell fizetnie a költségvetési hozzájárulást az unióba, miközben a termelők a belső támogatásból nem kapnak semmit, mivel az unió sok esetben utólag finanszíroz, bírjuk az unió vezető személyiségeinek az ígéretét, miszerint nem fordulhat első olyan helyzet, hogy a csatlakozó országok az első évben nettó befizetőkké váljanak.
László Levente
