A búzaliszt ára kilogrammonként 40 forintnál is kevesebb jelenleg, holott még fél éve is 52 forint volt - hívta fel figyelmünket Lakatos Zoltán, a Hajdúsági Gabonaipari (Hajdúgabona) Rt. elnök-vezérigazgatója, a Gabona Terméktanács (GT) elnöke. A szakember szerint emiatt ma a malomipar 80 százaléka nem tud nyereséget termelni. A megoldást szerinte az jelentené, ha a liszttermelési kvótát meghatározó malomipari rendtartást vezetnének be. Erre vonatkozó javaslatukat már eljuttatták az agrártárca új vezetésének.
Az agrárrendtartási törvény várható őszi módosítása kapcsán - amelynek keretében a malmi búzára meghirdetnék a Németh Imre földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter által megígért, s utóbb meg is erősített tonnánkénti 23 ezer forint alsó intervenciós árat - külön gabonarendtartást kellene bevezetni, amelynek része lenne a malomipari rendtartás - magyarázta Makay György, a Magyar Gabonafeldolgozók, Takarmánygyártók és -kereskedők Szövetsége főtitkára. Érvelése szerint a termelőknek szóló minimális állami felvásárlási árra vonatkozó tervezett - EU-konform gabonaágazati - intézkedés következtében a malomipar présbe kerülhet a fix alapanyagár és a koncentrálódó kereskedelem egyre erőteljesebben alakítható átadási árai között. A kereskedők és beszállítók konfliktusa persze nem új keletű, de a molnárok eddig megpróbálhattak alacsony áron vásárolni. Ősztől ez megváltozik, ezért kellene szabályozni termelési kvótával a lisztpiacot is. Makay szerint a belföldi piacnak körülbelül 1 millió tonna lisztre van szüksége évente, a kvótát azonban a kapacitásra figyelemmel lehetne csökkenteni a szakágazati önkorlátozás keretében, a jelenlegi vélemények szerint mintegy 30 százalékkal. A rendtartás az elképzelések szerint tartalmazna irányárarányt is. Ez 1:1,85, illetve 1:1,90 lehetne, ami tonnánkénti 23 ezer forintos alsó intervenciós búzaárral számolva 43,7-44 ezer forintos lisztárat jelentene.
A helyzet bonyolultságát érzékelteti, hogy a malmi őrlőkapacitás 80 százalékkal haladja meg a belföldi igényeket, s szakágazati szinten átlagosan mindössze 65-68 százalékos a kapacitáskihasználtság, de a szórás meglehetősen nagy; van olyan malom, ahol alig haladja meg a 40 százalékot. A decentralizált privatizáció során ugyanis a magyarországi malomipar nem csak szakmai befektetők kezébe került, s az újdonsült malomtulajdonosok a befektetés megtérülésének reményében még a korábban időszakosan vagy egyáltalán nem üzemelő malmokat is működtetni kezdték. A malomipari rendtartás kapcsán bevezetni tervezett liszttermelési kvóta amellett, hogy biztosítaná a szakágazat kiegyensúlyozott működését, megoldaná a csalódott malomipari befektetők gondjait is, akik malmuktól leginkább már csak szabadulni akarnának. Ha ugyanis nem fejlesztenek, lemaradnak a piaci versenyben, mivel a versenyt kétségtelenül jobban bírják a nagyobb, korszerűbb malmok. A kicsik elkerülhetnék a csődöt azzal, hogy - a cukor esetéhez hasonlóan - meghatározható liszttermelési kvótájukat a nagyobbaknak értékesítenék, utóbbiaknak viszont a plusz termelési lehetőséget biztosító kvótára és az elegendő nyereséget tartalmazó lisztirányárra alapozva lehetőségük lenne beruházásra, hogy az EU-ban is talpon maradhassanak.
Fórián Zoltán, a Rabobank Hungária Rt. kutatási igazgatója is úgy véli, hogy a malomipar nem jár jól az alsó intervenciós búzaárral, mert az alapanyagot magasabb áron vásárolja majd, de a búza árának emelkedését nem feltétlenül tudja érvényesíteni a liszt átadási áraiban. A minimális ár mindenesetre stabilizálja majd a búzapiacot, tehát szükség van rá, ám a lisztkvóta sem ismeretlen az EU-ban - tette hozzá.
L. L.
