Romániában - ahol korábban még az a föld sem lehetett magántulajdonban, amelyen lakóház állt - a kárpótlást követően létrejött elaprózott birtokszerkezet miatt a csekély jövedelmezőséget biztosító földnek jelenleg nincs értéke, s kellő érdeklődés sem mutatkozik iránta belföldön (NAPI Gazdaság, 2001. április 17. szám, 7. oldal). A szomszéd országban külföldi magánszemély nem vásárolhat termőföldet, akár százszázalékos külföldi tulajdonban lévő jogi személyiség, gazdasági társaság azonban - a magyar szabályozással ellentétben - korlátlan mennyiségben juthat földhöz. A román földpiacot ismerők szerint a magyarországi magyarok gyakorlatilag kizárólag a romániai magyarok lakta területeken, Székelyföldön lévő, nem egy esetben több száz hektáros földterületekre tesznek szert.
Ráadásul a cégalapítási költség is elenyésző. Ez megkönnyíti a jó kapcsolatokkal rendelkező, a román földbefektetésben fantáziát látó magyar befektetők dolgát, akiknek még zsebszerződést sem kell kötniük, bár szakértők az ilyenek létét sem tagadják kategorikusan. Románia ugyanakkor a napokban megszigorította a meg nem művelt termőterületek adózását: a 10 hektárnál nagyobb földek tulajdonosai - függetlenül attól, hogy termelnek-e a mezőgazdasági területen - úgy kötelesek adózni, mintha termelnének. Az intézkedés miatt - a műveltetés vagy az adó következtében - jelentős többletkiadásra számíthatnak azok a magyar befektetők is, akiknek eddig eszükben sem volt a művelés, megelégedtek a tulajdonjoggal. Romániában eközben a földek jelentős része áll parlagon, sok helyütt zsebkendőnyi földeket állati és emberi erővel próbálnak megművelni, a földhivatalokban pedig egyes vélemények szerint messze nem a legfrissebb állapotokat tükrözi a papíralapú adatbázis.
Arad környékén nekem is felajánlottak 10 ezer hektárt erdélyi közvetítők, de mivel engem az ilyen jellegű befektetés nem érdekel, az üzlet nem jött létre - erősítette meg lapunk értesülését Raskó György agrárközgazdász-vállalkozó, aki a többségi véleménnyel ellentétben nem vár feltétlenül áremelkedést a magyar termőföldpiacon az EU-csatlakozást követően. A kormány többek között azért kifogásolja a zsebszerződések létrejöttét, mert álláspontja szerint a külföldiek a tagság után elérhető többszörös haszon reményében vásárolják fel a magyar termőföldet. Az Antall-kormány volt földművelésügyi államtitkára azonban úgy véli, hogy a tagságot követően az árak nem emelkednek törvényszerűen. Indoklása szerint azért sem, mert míg például Nyugat-Németországban 1985 óta 35 ezer - mostanra esetleg 33 ezer - márka egy hektár szántó ára, Kelet-Németországban a korábban gyakorlatilag értéktelen termőföld ára még mindig csak 8 ezer márka hektáronként. Raskó lapunknak elmondta, hogy az EU-ban inkább bérlik a földet, mivel a bérleti díj jóval alacsonyabb a vételi árnál. Sem a hollandok, sem a németek nem költenek a föld megvásárlására - érvelt. Hozzátette: más a helyzet például a budapesti agglomerációval, ahol valóban realizálható jövedelem képződik a nem csak mezőgazdasági művelésre alkalmas területeken. Példaként egy 1200 négyszögöles területet említett, amelynek ára 1992-ben még 7 millió forint volt, ma pedig már 50 millió. Békés megyében Gyomaendrőd mellett ugyanakkor egy jó megközelítésű, 40 hektáros termőföldet kínáltak hektáronként 50 ezer forintért a napokban.
Máhr András agrárközgazdász, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) titkára szerint Magyarországon jelenleg - alapvetően a föld jövedelemtermelő képességétől, földrajzi helyzetétől függően - elég nagy különbségek tapasztalhatók a termőföld árában, amely 150 ezer, de egymillió forint is lehet hektáronként, az átlagár pedig 200-300 ezer forint. Míg Raskó szerint a stabilizálódó árak később sem lesznek sokkal nagyobbak ennél a szintnél, Máhr úgy véli: a földárak a jövedelmezőség javulásával együtt emelkednek majd, de nem robbanásszerűen. Egyetért Raskóval abban, hogy a földhasználatot a tulajdonlás és a bérlet egyaránt jellemzi, utóbbi azonban szerinte csekélyebb arányt képvisel Európában, mint most Magyarországon.
László Levente
