Tavaly erősödött a bankrendszeren belüli differenciálódás. Míg a bankok egy csoportja növelte aktivitását, portfóliója megfelelő minőségű, gazdálkodása jövedelmező volt, jól elkülöníthető egy másik csoport is, amelyre az alacsony költséghatékonyság jellemző. Ez utóbbiba általában a konszolidált, volt állami tulajdonú bankok és néhány nem túl nagy tőkeerővel és viszonylag későn alapított külföldi tulajdonú bank tartozik - olvasható a jegybank elemzésében. Ebben a csoportban is alacsony azonban a rendszer egészét veszélyeztető kockázat, mert a tulajdonosok kiemelkedően magas presztízsű, jó minősítésű külföldi bankok.
A tanulmány szerint a bankrendszer hitelkockázati kitettsége alacsony az árbuborékok esetleges kialakulásától leginkább fenyegetett szegmensekben. Bár az üzleti célú ingatlanok építését finanszírozó hitelek volumene tavaly dinamikusabban bővült, mint a teljes vállalkozói hitelállomány, részarányuk még mindig kicsi. A 10 legnagyobb bank 50-50 legnagyobb adósának nyújtott hitelek állománya 1999 végén a teljes vállalkozói hitelállomány 40 százalékát tette ki s 310 vállalkozással szemben állt fenn. E vállalkozások között számos olyan cég található, amelyet több bank is finanszíroz, így bármelyikük esetleges csődje mind az egyes bankok, mind a bankrendszer szintjén komoly kockázati tényezőt jelentene.
Hitelezési buborék a lakossági piacon sem fenyeget. A lakossági betétek és hitelek piacán a koncentráció még mindig magas, a teljes hitelállomány 73 százaléka négy banknál összpontosul. A hitelek állománya a dinamikus növekedés ellenére még mindig alacsony. A növekedés tavaly szinte teljes egészében a fogyasztási hitelezésből származott.
A magyar bankrendszer jelenlegi tevékenységi struktúrája, mérlegszerkezete mellett egyelőre mérsékelten van kitéve a piaci kockázatokból származó potenciális veszteségeknek, bár közép- és hosszabb távon az értékpapír- és devizapiaci kereskedési tevékenység térnyerésével a piaci típusú kockázatok súlyának növekedésével kell számolni. Az IMF és a Világbank által a magyar pénzügyi szektor stabilitásáról készített elemzés is azt állapítja meg, hogy nagyobb árfolyam és/vagy kamatsokkok sem okoznának jelentős tőkevesztést a bankrendszerben. Az érvényes árfolyamrezsim keretei között a bankrendszernek a forint sávon belüli árfolyamváltozásából fakadó maximális vesztesége a szavatoló tőke 1,35 százalékát teheti ki, ami a bankok tőkehelyzetének ismeretében nem hordoz komoly rendszerkockázatot. A bankok tőkehelyzete szilárd, a szektor egészére számított tőkemegfelelési mutató magas, a fedezettségi mutató biztonságosnak tekinthető. A jövedelmezőség ugyanakkor 1999-ben erős differenciálódás mellett összességében nagyon gyenge volt, 15 kereskedelmi bank és mindhárom lakás-takarékpénztár veszteséggel zárt. A tőkearányos jövedelmezőség az infláció alatt maradt, így a bankrendszer reálértelemben továbbra is tőkevesztő. A gyenge eredmény a céltartalékolási terhek mellett a költségek további növekedésével magyarázható, amit a pénzügyi tevékenységből származó nyereség az előző évekhez hasonlóan nem tudott ellensúlyozni.
B. ZS.
**** KERETBEN ****
A dinamikus UPS
Az országkockázatot vizsgálva a jelentés megállapítja, hogy a külföldi kihelyezések mérlegfőösszeghez viszonyított aránya ugyan tovább nőtt, de jelentősen visszaestek a kockázatos országokba irányuló ügyletek. Az országkoncentráció nem változott, a bankrendszer külföldi kihelyezéseinek 90 százaléka 14 országba irányul, több mint fele csupán négybe, ez csak elméletileg jelent komoly kockázatot, mert a célországok kettő kivételével a kockázatmentes kategóriába tartoznak.
