Az olajfinomítói kapacitások növekedése és a feldolgozást nem igénylő üzemanyagok arányának növekedése finomítóbezárási hullámhoz vezethet 2014-ben − áll az Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) legfrissebb elemzésében. A világ finomítói kapacitása napi 1,1 millió hordóval emelkedik 2013-ban, amit 2014-ben további 1,2 millió hordós bővülés követhet. Első látásra a kapacitások növekedése arányban áll a keresletbővüléssel, ám valójában az új kereslet jelentős hányada olyan alapanyagokra − bioüzemanyagra és földgázra − irányul, amelyek elkerülik a feldolgozó rendszert. A 2014-es 1,2 millió hordós keresletnövekedésből napi 550 ezer hordót a cseppfolyós földgáz tesz ki, a bioüzemanyag iránti igény pedig napi 120 ezer hordóval nőhet a 2013-as 60 ezer hordós bővülés után. Mindebből az következik, hogy a növekvő keresletnek csak 45 százaléka vonatkozik majd finomított termékekre − összegzi az IEA decemberi, havi olajpiaci jelentésében.
Az európai kereslet csökkenése, illetve a jelentős amerikai és ázsiai üzemanyag-kínálat különösen nehéz helyzetbe hozza az európai finomítókat, ami ahhoz vezethet, hogy itt mutatkozik leginkább a bezárási hullám. Különösen mivel 2013-ban viszonylag kevés kapacitást építettek le (többek között a Mol Nyrt. olaszországi, mantovai finomítója tartozott ide, mintegy 52 ezer hordó napi kapacitással). Októberben 6 százalékkal csökkent az európai finomítók kibocsátása az egy évvel korábbihoz képest az alacsony árrések és szezonális karbantartások miatt, az IEA pedig most csökkentette negyedik negyedéves prognózisát napi 330 ezer hordóval, jórészt az európai finomítók termeléscsökkenése miatt. A jövő év eleji 1,2 millió hordós megugrásban viszont már jórészt az addigra üzembe álló kínai kapacitások játszanak majd szerepet.
Az európai üzemek szinte minden oldalról nyomás alatt állnak. A közel-keleti országok saját iparuk fejlődése miatt egyre nagyobb mértékben használnak feldolgozott termékeket, ami arra ösztönzi őket, hogy saját finomítókat építsenek, ahelyett hogy az olajukat eladnák és feldolgozott formában visszavennék. Hasonló úton jár Oroszország. Itt 2011-ben új adórendszert vezettek be, amely ösztönzi a kőolaj otthoni feldolgozását és a finomítói kapacitás növelését. Elsősorban a növekvő gépjárműállomány üzemanyagigényének kielégítése miatt határoztak így, de azt is várják tőle, hogy az ország nyersanyagexportőrből egyre inkább a feldolgozott olajtermékek felé mozduljon el. Az Erste elemzése szerint a változás eredményei már most látszanak az orosz finomítók magasabb kihasználtságában, az Európába irányuló olajexport csökkenésében és a növekvő európai dízelexportban. Az oroszok lépése ráadásul kétszeresen is rombolja az európai finomítók nyereségességét, egyrészt az itt megjelenő feldolgozott termékek növelik a versenyt és erodálják az árréseket, másrészt a növekvő ottani olajfeldolgozás miatt kevesebb Ural típusú olaj érkezik Európába, főleg a mediterrán régióba. Ez megdrágítja az alapanyagot, amit jól lehetett látni idén a Brent/Ural spread beszűkülésében, majd negatívvá válásában (lásd a grafikont). Az európai orosz olajexport csökkenéséhez emellett hozzájárul Kína nyersanyagigénye, Oroszország az infrastruktúra kiépülésével egyre inkább keleti irányba exportálja a kőolajat.
A Wood Mackenzie elemzése szerint az orosz ultra alacsony kéntartalmú gázolaj (ULSD) termelése 2016-ra 1,1 millió hordóra emelkedhet a jelenlegi napi 750 ezer hordóról. Az export duplájára, 680 ezer hordóra nőhet, amivel főleg a közeli európai piacokon jelenhetnek meg (az orosz finomítók jórészt az ország nyugati részén helyezkednek el). Európában a járműpark átalakulása és a finomítók sajátosságai miatt főleg dízelből van hiány, ezért a piacért szállnak versenybe az oroszok az európai finomítókkal. Az itteni árrés mellett azonban nem nagyon éri meg gázolajat előállítani. A Reuters szerint a 2014. januári gázolaj-határidők csak mintegy 15 dollárral vannak a Brent olajár felett, ami azt jelenti, hogy alig van nyereség a dízel-előállításon. Ennél sokkal rosszabb a helyzet a mediterrán térségben, ahol egy hordó Ural olaj feldolgozása dízellé mindössze 12 cent nyereséget termel az egy évvel korábbi 4 dollárhoz képest.
Európában csaknem napi kétmillió hordónyi finomítói kapacitás szűnt meg 2009 óta, vagyis a kontinensen és Norvégiában 10,7 milliós kapacitás maradt. Szakértők szerint a régi, kevésbé komplex, a benzinexporttól függő üzemek a legveszélyeztetettebbek, amiben szerepet játszik az amerikai palaolaj-forradalom is, az olcsó helyi energiahordozóra építve az amerikaiak egyre inkább önellátóvá válnak feldolgozott termékekből, így megszűnik az európai finomítók hagyományos exportpiaca. A Lukoil prognózisa szerint az amerikai dízelexport 2015-re eléri majd a napi 500 ezer hordót, miközben 2005-ben még 200 ezer hordó behozatalra szorultak.
Szerző: Molnár Gergely
