Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Minden elemzői várakozást felülmúlt az ECB első ízben kínált hároméves refinanszírozási tendere, a LTRO iránti érdeklődés: a becslésekben szereplő 250−350 milliárd euró helyett 489 milliárd euró hitelt igényeltek az utóbbi időben befagyott bankközi hitelezéssel szembesülő európai pénzintézetek; az európai jegybank az összes beérkező hiteligénynek helytadott. Így 1 százalékos kamat mellett jut hároméves hitelekhez az azokat igénylő 523 európai pénzintézet, ráadásul jelentős mértékben fellazították a fedezetre vonatkozó követelményeket, így már nem minősített hiteleket és bármilyen befektetési kategóriába tartozó eszközt elfogad az ECB. Ezt a jókora forrástömeget aztán − szól az intézkedés mögött álló gondolatmenet − lehetőleg államkötvényekbe fektetnék az európai bankok, amivel tulajdonképpen mindenki jól jár: az olasz vagy spanyol hozamokat fenntartható szinten tartaná az új vásárlók megjelenése, ami a költségvetéseknek jó, a bankok pedig biztos profithoz jutnának a 4−6 százalékos profitmarzs kihasználásával.
Egyelőre kérdéses azonban, hogy valóban e szerint a forgatókönyv szerint alakulnának az események. A közvetlen piaci reakció nem volt túl lelkes − az európai tőzsdeindexek és az euró lefelé vették az irányt, az olasz kötvényhozam pedig emelkedni kezdett −, amit egyes elemzők szerint a \"hírre eladni\" logika diktált. Rontja az eredmény megítélését, hogy a nagy érdeklődés komoly fizetőképességi problémákra utal az európai bankrendszerben, és egyes számítások szerint az összeg több mint fele a meglévő hitelek refinanszírozását szolgálja majd, csak a maradék jelent valóban friss forrást. A Société Générale elemzője szerint 240 milliárd euró a nettó likviditásbővülés, ami az európai bankok finanszírozási igényeinek csak egy részét fedezi.
Az euró a dollárral szemben 1,317-ról egészen 1,303-ra bukott le a bejelentés után, igaz, ezt összefüggésbe lehet hozni azzal is, hogy a piac már az induló európai pénznyomtatást árazza. Azt viszont senki nem állítja, hogy ezzel megoldódott volna az eurózóna válsága, hiszen az a közgazdászok uralkodó álláspontja szerint a versenyképesség monetáris övezeten belüli eltolódását kiegyensúlyozó mechanizmusok (a valódi fiskális unió) hiánya miatt alakult ki.
Egyértelmű jelzést küldött a piacok felé az ECB, hogy minden körülmények között életben tartja az európai pénzügyi rendszert, és korlátlan likviditással látja el őket − reagált Duronelly Péter, a Budapest Alapkezelő befektetési igazgatója az LTRO tender eredményére. Az európai jegybank minden bizonnyal addig fenntartja a korlátlan likviditás biztosítását, amíg arra igény van, és ez jelentős érv a kontinens pénzügyi rendszerének stabilitása mellett. Fontos fejlemény továbbá Duronelly szerint, hogy megszűnt az ECB-forrás igénybevételének stigmajellege, utalva arra, hogy korábban a bankok a piaci bizalom megtartása miatt inkább inkább a piacról vontak be hitelt drágábban, mint hogy az ECB eszközeit használják. A döntés hatásával kapcsolatban azonban rengeteg a bizonytalansági tényező, például nem tudni még, milyen elvek szerint állnak az új helyzethez a bankok kockázatkezelési szempontból, vagy hogy hogyan reagálnak az alacsonyabb tőkeáttétellel dolgozó befektetők (például a biztosítók). A bajba jutott eurózóna-országok hozamgörbéinek rövid oldalán azonban megjelenhet a vevői oldal Duronelly szerint, ami mindenképpen a pénzügyi rendszer stabilitásának növekedése mellett szól.
Ha esetleg újra 7 százalék környékére emelkedne az olasz kötvényhozam, akkor az már attraktív vételi lehetőséget jelenthet a kisbefektetőknek is az új helyzetben − vélte Móró Tamás, a Concorde stratégája, aki szerint ugyan elképzelhető, hogy a befektetői hangulat ciklikussága és néhány rosszabb olasz makroadat után újra kilőjenek az olasz hozamok, a csőd azonban szinte kizárt. A bankoknak mindenesetre hatalmas üzlet lesz ebből a forrásból kötvényeket venni, hiszen máshol a mai piaci környezetben aligha jutnak 4-6 százalékos marzsokhoz. Az ezeken az üzleteken realizált profit végső soron a bankok tőkekövetelményekkel kapcsolatos problémáinak oldásához vezethet. A hároméves futamidő pedig azért rendkívül kedvező Móró szerint, mert éppen ezen a hosszabb időtávon volt a leginkább forrásigényük a bankoknak, mivel korábban a banki kötvénykibocsátás gyakorlatilag megszűnt.
A végső kockázatot az ECB futja, és minél nagyobb annak elkötelezettsége a problémás országok adósságai felé, annál valószínűbb, hogy mindent megtesz majd azok érdekében − mutatott rá Zsiday Viktor, a Plotinus Nyrt. elnöke. Az ECB akciója gyakorlatilag felhívás a szereplőknek: itt az ingyenpénz, használjátok. Aki most nem lép, az a következő − jövő február végén záruló − tenderig még kedvet kaphat, ha az akció sikerrel jár.
A tender forintra gyakorolt hatása azonban szinte bizonyosan korlátozott lesz, állítják egybehangzóan az elemzők. Ennek egyik oka az, hogy a tőkekövetelmények szigorításáról szóló bázeli és EBA-szabályok fokozatos életbe léptetése jelentősen megnehezítette az európai bankok lehetőségét a carry trade-ekre, ugyanis megnőtt ezek fedezetigénye − mondta Duronelly. A forint szempontjából ráadásul sokkal fontosabb a sok belső gazdaságpolitikai bizonytalanság, valamint az IMF-hitel és a leminősítés még függő kérdései − hívta fel a figyelmet Móró, hozzátéve, talán középtávon elképzelhető, hogy erősíti a forintot az európai bankok likviditásbővülése.
