Az augusztusi eladási hullám olyan rombolást végzett a technikai mutatókban, hogy azok alapján az amerikai tőzsdéken egyértelműen beköszöntött a medvepiac. A tőzsdei zsargonban a vezető indexek 20 százalékos áresését illik így hívni, ettől csak egy hajszálnyira maradt el az 1100 pont körüli mélypont az S&P−500-as indexben. A medvepiacoknak azonban nemcsak az áresés a sajátossága, hanem a medvepiaci rallyk is, amelyek hevesek és rövid időn belül bikapiacokra emlékeztető áremelkedést eredményeznek.
Medvepiaci rallyk általában a nagyobb eladási hullámok után alakulhatnak ki, jó példa volt erre a 2007−2009-es medvepiac, de a 2000−2003-as is. Mindkét esetben nagyjából a piaci tető és az első eladási hullámot követően beállított mélypont közötti távolság több mint 50 százalékát, de kevesebb mint kétharmadát dolgozta le az S&P−500-as index, s egészen a 200 napos mozgóátlagig jutott, valamint elérte a korábbi tetőépítés során kialakított trendfordító alakzat letörésszintjét. Látványosan lehet ezt látni a 2008-as májusi csúcsnál, ahol egy fej-vállak nyakvonalig jutott a mutató. Érdekes különbség az elmúlt évtized medve- és bikapiacai között, hogy a hosszabb távú, 30 napos RSI-ben a medvepiaci rallyk során a 60-as értéket nem sikerült felfelé áttörnie az oszcillátornak, bikapiacokon a 37 körüli értékek jelentették az alsó határt. A lokális mélypontokon általában a hangulat szélsőségesen pesszimista, csúcsukon viszont sokszor olyan optimizmus tölti el a befektetőket, mint amilyen a megelőző felfelé menetek során volt jellemző, a szereplők úgy gondolják, a legrosszabb már mögöttünk van.
Hogy most van-e esély egy hasonló produkcióra, amely az S&P−500-as indexet az 1250 pontos magasságokba repítette, nehéz megmondani, az ilyen hegymenetre általában az első pánikszerű eladási hullámot követő másfél, inkább két hónap elteltével kerülhet sor. A hangulat az amerikai befektetők körében végzett hangulati felmérések alapján túl pesszimistának tűnik ehhez.
A rövidebb távú képet tekintve az S&P−500-as index sávozást végez az 1100−1120-as és az 1210−1230 pontos határok között. A sávozás az esetek többségében trendfolytató alakzat, jelen esetben a végső cél valószínűleg a sávtól lefelé található, a tőzsdén azonban általában nem egyenes vonalban történnek a dolgok, 1100 pont magasságában így a vevők agresszív megjelenésére, a sáv tetején, legkésőbb a 200 napos átlagnál az eladók élénkülésére lehet majd számítani. Ha a jelenlegi környezetben is kialakulna egy a 2008. tavaszihoz hasonló medvepiaci rally, akkor az jó kiszállási lehetőséget biztosíthat mindazoknak, akik a tető közelében beragadtak részvényeikbe, s jó shortolási lehetőséget azoknak, akik az akkor kialakuló euforikus hangulatban még pesszimisták maradtak.
A DAX index hosszabb távú grafikonján is látszik, hogy a német piactól sem idegen a masszív medvepiaci rally. A 200 napos mozgóátlag környékére való visszaszúrás, valamint a korábban letört fontos támaszszintek meglátogatása jellemző erre az indexre is. Ez utóbbi a mostani értékekkel számolva egy jelentős, még közel 20 százalékos emelkedést jelentene 6500 pont környékére, persze ehhez az kellene, hogy az 5000 pontos támaszzóna − akárcsak az S&P−500-as index 1100 pontja − tartósabb mélypontnak bizonyuljon.
