Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Június közepén és végén egészen messziről érkezett a 200 naposhoz az S&P−500-as index, amely ekkor kétszer is meggátolta további esését. Múlt pénteken már 2 pontnyira beszúrt alá, azonban innen is egy elég impozáns, 27 pontos felpattanást produkált az index. A negyedik-ötödik próbálkozás azonban már sikerrel járt, fényes bizonyítékát adva tapasztalt traderek közötti mondásnak, miszerint negyedszerre remegő kézzel, ötödszörre sehogy sem szabad belenyúlni egy támaszszintbe.
A 200 napos mozgóátlag letörésének jelen esetben külön jelentőséget ad, hogy az index ezzel egy időben egy emelkedő trend vonalát is letörte, amely a 2009. márciusi, a tavaly nyári és az idén júniusi mélypontokat kötötte össze. Egy trendvonal törésének mindig megvannak a következményei. Az első, hogy gyakori jelenség a visszateszt, amikor az árfolyam visszaemelkedik a letört trendvonal közelébe. A másik, hogy a trendvonal töréséből, akárcsak a különböző technikai alakzatokból, számolható célárfolyam. Ez az egyik számítási mód szerint az a távolság, amilyen magasra az ár utoljára elpattant a trendvonalról, jelen esetben ez mintegy 70-80 pontot jelent, ami nagyjából az 1210-1220 pontos zónába mutat az indexben.
A 200 napos mozgóátlag jelentősége technikai szemszögből minden termék esetében nagy − számos trendkövető kereskedési rendszer használja automatikus vételi és eladási jelzésnek. Nem véletlenül. A 2009. és a 2010. nyári csiki-csuki mellett − amikor az index kerülgette az átlagot és az ilyen típusú rendszernek jelentős veszteségeket okozhatott − több mint két éve tartó bikapiacon két vaskos nyerő szériát is magáénak mondhatott az, aki ez alapján nyitott és zárt. Egyszer 830-tól 1110, majd 1110-ről 1280 pontig foghatta meg az S&P−500-as index mozgását az ezt követő befektető, s ez a 450 pont talán kárpótolhatott a kirázós időszakok veszteségeiért.
A mostani bikapiacot jelenleg azonban nem ez a mozgóátlag jellemzi a leginkább. Ez érthető, hiszen a különböző hosszúságú trendekhez különböző hosszúságú átlagok tartoznak. Martin Pring neves technikai elemző szerint egy trend létezéséről a legmegbízhatóbb információt a trend felének hosszúságára beállított mozgóátlag tud megbízható információt adni.
Ez a 2009 márciusa óta tartó trend esetében nagyjából a 270 napos mozgóátlagnak felel meg, amely jelenleg 1240 pontnál tartózkodik. A nagyon szofisztikált elemzők szeretik a vonalat a trend négyzetgyökével eltolni, ami 1225 pontot ad − így egy markáns ez alatti zárás esetén lehetne a trend végéről és medvepiacról beszélni. Ez a zóna már az idén márciusi mélypontok alatt helyezkedik el, s ha az S&P szinkronban mozog a Dow Jones Industriallel, valamint a Dow Jones Transportation indexszel és idáig esik, akkor nagy valószínűséggel egy másik technikai teória, a Dow-elmélet szerint is beköszönthet a medvepiac.
A Transportation index kedden márciusi mélypontja alatt zárt, igaz, nem szignifikánsan, mindössze 40 ponttal, az Industrial 266 ponttal március mélypontja felett. Ha mindkét indexben elesnének ezek a mélypontok, akkor az az elmélet szerint a medvepiac megérkezését jelentené a részvénypiacon.
