Alapvetően nem rossz a légkör, a vállalati eredmények jók, igazán csak az adósságválság problémái tartják vissza a befektetőket a piacoktól. Szomorú, hogy a jóléti államok ennyire képtelenek a kríziseket kezelni, a demokráciák e tekintetben egyáltalán nem vizsgáznak jól − mondta a Napi Gazdaságnak Pletser Tamás, az ING elemzője. A görög válság kezelése során az alapvető problémát még mindig nem tudták megoldani. Ilyen körülmények között racionális a befektetők várakozása, hogy előbb-utóbb előjön egy következő krízishelyzet az adósságválságban. Egy újabb recesszióra is van esély, azonban nem most, inkább 2013−2015 között − véli az elemző.
A devizapiacon már most is láthatók a bizalmatlanság jelei, és a kis menedék devizák − a svájci frank, a norvég korona, a kanadai és az ausztrál dollár − további erősödésre vannak ítélve, annak ellenére, hogy túlértékeltek. Kézenfekvő megoldási kísérlet ugyanis a magas hiányra, hogy \"infláljuk el\", ami az ilyen kis devizák és legfőképpen az arany felé hajtja a befektetőket. Pletser úgy véli, könnyen lehet, hogy amit az aranynál eddig láttunk, az csak a kezdet, jóval nagyobb emelkedés is elképzelhető.
A dollár összeomlása nem reális forgatókönyv, egyelőre ugyanis nincs semmi, ami átvehetné a szerepét. Bármilyen furcsán hangzik, jelenleg nem rossz a környezet a részvényeknek. A kamatok alacsonyak, a cégeknek sok pénzük van, a munkaerőköltség oldaláról nincs rajtuk nyomás, csak az alapanyagok oldaláról.
A magyar részvénypiac viszont le van írva, teljes alulsúlyozáson van az ING elemzőjének a tapasztalatai szerint. A Molt most már nem is annyira a horvát ügyek miatt mellőzik, hanem inkább azért, mert tartanak a magyar kormány befolyásától.
Az OTP ki van téve a devizahitelek és az alacsony fogyasztás problémájának.
Európában nem lehet máshogy kezelni a válságot, valahogy el kell hitetni, hogy a periféria országai nem fognak csődbe menni, amihez nagyon gyorsan ki kell egyensúlyozni az államháztartásukat. Hasonló a helyzet az USA-ban is, vagyis mindenhol jelentős kiadáscsökkentést kell végrehajtani Ez pedig egyenes út a recesszióhoz, ami már 2012-ben be fog következni − vélekedett Zsiday Viktor tőkepiaci szakértő, a Plotinus Nyrt. elnöke.
Ez a verzió azonban még egyáltalán nincs beárazva, még mindenki reménykedik, hogy egy lassulással megússzuk, ami legjobban a német indexen látszik: nem törődnek vele, hogy mi van Európában \"amíg a Merciket megveszik Kínában\".
Európában a részvénypiacok nagy sokk előtt állnak, és nemcsak a bankszektor: mindenki azt gondolja, hogy az Európai Központi Bank nem fog a pénznyomtatáshoz folyamodni, de nem lesz más lehetősége, így az euró gyengülésre van ítélve.
A devizák közül a svájci frankba és a jenbe menekülnek, még ha ezek nem is fizetnek kamatot. Amíg tart a pénzhígítás, addig ez nyugodtan folytatódhat, hiába túlértékeltek a menekülődevizák. Ha esetleg még meg is ijednek a szereplők a forintpiacon, mert elillan a növekedés és felmenne 290-re az euró, miközben 1,10 az euró/svájci frank, mi lesz Magyarországgal? − teszi fel a kérdést Zsiday Viktor.
A dollár hosszú távon erősödni fog, jó hosszú távú befektetésnek tűnik egy dollárvétel svájci frankkal szemben.
Nagyon rossz a jelenlegi helyzet, amennyiben a politikusoktól függ a befektetői világ. Utoljára 2008 őszén, a TARP-ról folyó vita során tapasztalhattunk ilyet, és abban sem volt köszönet. Most hasonlót érzek − fogalmazott Farkas Róbert, a Strategon vezető üzletkötője.
A piaci szereplők rá fognak döbbenni, hogy nincs megoldás, a valóság szörnyű.
Lassú leépülés következhet mind a fejlett, mind a fejlődő piacokon a második félévben, mivel nincs fogyasztás. Az államok hiába állnak be a piacokat élénkíteni, nem likviditási, hanem szolvenciaprobléma van.
A magyar piac alulteljesítő, a világon egyébként is csak két tőzsde erős, a német és az amerikai − a befektetők nyilván azért menekülnek ide, mivel azt hiszik, hogy meg lehet úszni a lejtmenetet, de tévednek.
Nincs jó megoldás a jelenlegi helyzetre. A piacok kicsit még mehetnek föl, a német és amerikai tőzsdén még lehet kitörés, új csúcsok is, de valahol a tető közelében vagyunk, ezt mutatja, hogy a szereplők már elhiszik, hogy csak fölfelé van az irány.
