− Mostanában mindenki azt találgatja, merre mehetnek tovább a piacok. Mit gondol a jelenlegi helyzetről?
− Talán Soros György mondta, hogy a befektetők egyik tévképzetből a másikba esnek. Az év elején az volt a világképe a piacoknak, hogy a növekedés és az infláció hatására a jegybankok emelni fogják a kamatokat. Januártól április végéig tehát ez a kamatnormalizáció volt a téma. Ezen alapult az euró ereje is, az európaiak Weimar óta félnek az inflációtól, annak legapróbb jelére már emelnek is. Aztán egy új téma kezdett kibontakozni április végén. Jelenleg a piacok azt árazzák, hogy a lassulás útján haladunk. Az államok ugyanis csak növekedés mellett tudnak kimenekülni az adósságcsapdából. Most az a baj, hogy a világ helyzete egy kötéltáncoséhoz hasonlít. Ha kimegyek a magasföldszinten az erkélyre, elkezdek piruettezni és leesek, legfeljebb a lábam töröm. Ám ha a tizediken állok ki az erkély szélére piruettezni és leesek, akkor meghalok. Vagyis, ha száz százalék körül van a GDP-arányos eladósodottság, akkor már nem lehet viccelődni, bármilyen kis hiba végzetessé válhat. Egy hibás lépéssel fenntarthatatlan pályára lehet kerülni, mint a görögök. Ez a fő baj és ebben az évtizedben olyan egyensúlytalanságok vannak, amelyek több, jelenleg előre nem látható válsághoz vezethetnek.
− Hosszabb távon mire számít, mik lehetnek a veszélyforrások?
− Három éven belül legalább két-három európai ország fog becsődölni. A görögök biztos, a portugálok, írek, spanyolok, olaszok közül két-három majdnem biztos. És a franciáknál sem teljesen kizárható. Kilencven százalék fölött van az államadósságuk.
− A görög csődre melyik forgatókönyvet tartja a legesélyesebbnek? Távozniuk kell az eurózónából?
− Én nem hiszek abban, hogy Görögország kilép az eurózónából, mert nincs rá szükség. Attól, hogy nincs euró, az államadósságot, a béreket, a nyugdíjakat fizetniük kell, ehhez nem kell a drachmát bevezetni. Ha én lennék Görögország, akkor már egy éve csődöt jelentettem volna. Mondhatnák: nem tudunk fizetni, akinek állampapírja van, kap egy tíz évvel hosszabb, feleolyan névértékű papírt, négyszázalékos kuponnal. Akkor jönne két kemény év, a bankok fele bedőlne, a megtakarítások egy része elveszne, a bérek 20-30 százalékkal zuhannának. Utána viszont az ország rendesen tudna növekedni és nem terhelné őket az adósságszolgálat, illetve a megszorítás.
− Meddig tart mostanában egy-egy sztori a piacon?
− Általában elindul egy történet, aztán felismeri az ember és utána már elég hamar véget is szokott érni. A növekedési sztori 2010 szeptemberében kezdődött el a QE2 után, majd 2011 januárjában megjelent a kamatnormalizációs sztori és májusban jött a növekedési aggodalom, vagyis mostanában egy-egy téma pár hónapig tart. Emellett vannak nagy strukturális trendek, amelyek évekig elnyúlnak. Én arra specializálódtam, hogy megpróbálom felismerni, hogy a piac éppen milyen tévútra megy, és azt majd mi változtathatja meg. Persze nem mindig jön be, és akkor válik fontossá a második része a dolognak, a kockázatkezelés.
− Egységes kockázatkezelési elvei vannak?
− Ennek kőbe vésett szabályai vannak. Én két helyen kezelek vagyont: a Plotinusban és a Citadella alapban. Mindkét helyen a származékos pozíciókon a megnyitás pillanatától van stop loss, ami eléggé pontosan ki van számolva. Ezek nagyon likvid piacok, emellett is van azonban egy olyan kockázat, amit nem lehet kezelni, amikor a piac réssel nyit valamerre. Nem az a kockázat ugyanis, hogy veszítek, kistoppolódok, mert azt vissza lehet keresni. Az a nagy baj, ha sokat veszítek, mert akkor nagyon nehéz visszajönni.
− Hétfőn jelentették be, hogy a Plotinus megvásárolt 104 ezer saját részvényt, ezzel mi a terv?
− Úgy gondoltuk, hogyha egy nem túl széles sávba egy nagyobb tétellel beállunk vétellel és eladással is a könyvbe, akkor az egyrészt irányadó, hogy hol tartunk, másrészt önmagában is növelheti a likviditást. Ezen felül, ha lehetőség adódik valamit megvenni a reálgazdaságban, akkor részvénnyel fizethetünk.
− Hogyan időzít, mikor lép be egy pozícióba?
− Én alapvetően trendkövető vagyok. Abból tudok kiindulni, hogy mit gondolnak a piacok. Ha van egy új téma és abban van valami logikai rendszer, ami fennmaradhat heteken, hónapokon át, akkor megpróbálok belépni. De például esésbe nem veszek bele, kitörésnél, új csúcsnál szoktam vásárolni, vagy amikor korrekcióból jön ki valami. Értékalapú befektetőként persze másként viselkedem. Akkor szívesen veszek bele olyanba, amit olcsónak gondolok, mint amilyenek a vállalati kötvények voltak 2009 tavaszán.
− Meddig tart egy adott pozíciót?
− Ha jó irányba nyitok, és nem üt ki a stop, akkor hagyom futni. Van egy átlagos időtartama és nagysága a piaci mozgásoknak. Tudjuk, hogy átlagosan 107 napig tart egy trend. Ha már nagyon optimista a hangulat, úgy látszik, hogy a fundamentumokban változás van, akkor hamarabb is ki lehet belőle szállni.
− Akkor van benne megérzés is, nem teljesen \"tudományos\" a módszer?
− A piaci hangulat megítélése nagyon nehéz. Annak felismerésére sincs igazi recept, hogy a piaci percepció változik-e. Szerintem elég fegyelmezett vagyok. Elég konzisztens a rendszerem, nagyjából el tudom képzelni, mekkora kockázatot futok és mennyit kereshetek, és nem szoktam a saját szabályaimat megszegni − ez a legfontosabb. Legyen valaki akár day-trader, akár hosszú távú befektető, legyen mindig egy szabályrendszere, és ahhoz tartsa magát.
