Mintha optimistábbak lennének a nemzetközi befektetők, egyre kevesebbet hallani a korábban megszokott félelmekről (görögök, írek stb.). A kritikus problémák persze nem igazán oldódtak meg, azonban háttérbe szorulásuk elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy az euró jól szerepeljen. A dollárhoz viszonyítottan néha ugyan elég nagy lendülettel, de a megszokott 1,40-es szint körül mozog az uniós deviza, jelenleg úgy tűnik, tartósan innen nem billenti ki semmi egyik irányban sem. (Más kérdés, hogy a látszat gyakran éppen ennek az ellenkezője. Azonban mostanában minden jelentősebb mozgást komoly korrekció követ.) Az erősödés jelei mutatkoznak viszont a svájci frankkal szemben. A kurzus ebben a relációban 1,37 körül jár, viszont határozott trendet figyelhetünk meg, ez pedig a frank gyengülése. A mostanában szokásos hüvelykujjszabály ezúttal is bejött: amikor az euró erős, a forint is az, méghozzá az euróhoz képest is. Talán nem túlzás azt állítani, ennek köszönhető a 273 körüli forintárfolyam. Mindez a frank gyengülésével együtt különösen jó hír számunkra, hiszen köztudott, hogy a frankhitelek nagy állománya miatt már-már nemzetgazdasági veszélyekkel is járni látszott a szokatlanul erős frank. Javulhat a helyzet, ha a tendencia folytatódik, de már az is komoly eredmény, ha a jelenlegi árfolyam szinten marad, hiszen pillanatnyilag a kritikusnak tekintett 200 forint alá sikerült kúsznia a svájci frank jegyzésének.
A helyzet persze még korántsem olyan, hogy azt mondhatnánk, eltűntek a sötét fellegek, hiszen azok bármikor visszatérhetnek. Ezért indokolt az óvatosság - valószínűleg ilyen megfontolásból nem nyúlt a jegybanki alapkamathoz a Monetáris Tanács a múlt heti ülésén. Bár ezzel a papírforma bejött, említésre méltó körülmény, hogy, ha csekély támogatottság mellett is, de volt javaslat kamatemelésre és kamatcsökkentésre egyaránt. Ebből az is látszik, hogy még a testületen belül is jelentős különbségek vannak a közeljövő megítélését illetően. A sorból ellentétes irányban kilógó javaslatok némi tanácstalanságot is okoznak, hiszen innentől kezdve végképp nehéz véleményt alkotni arról, hogy ha majd egyszer változik az alapkamat, melyik irányba teszi majd ezt. Persze ez nyilván attól függ, mi történik addig - amíg pedig semmi, addig nyilván nem is változik a ráta. Egyelőre azt mondhatjuk csupán, hogy ha átlagoljuk a Monetáris Tanács véleményét, kereken kijön a kamatszint változatlansága.
Lehet, hogy ebből indultak ki a három hónapos diszkontkincstárjegyekre ajánlatot tevők is, hiszen az aukciós átlaghozam éppen megegyezett a jegybanki alapkamattal. S mivel ennél az instrumentumnál lényeges hozammozgások aligha várhatók rövid távon, továbbá a kereslet is számottevő volt, a kibocsátó úgy gondolhatta, legbölcsebb dolog emelni a mennyiséget, s ezt is tette.
Ugyanakkora, ötmilliárdos emelés történt az egyéves papír aukcióján, pedig itt már korántsem olyan egyértelmű a helyzet, a hozamszint kevésbé látszik kőbe vésettnek. Mindenesetre volt vevő bőven, és az emeléshez tulajdonképpen már ez is elég. Az átlaghozam 5,82 százalék lett, ami azt jelzi, hogy hosszabb távon mégiscsak a kamat emelkedését látják valószínűbbnek a befektetők. Izgalmas kérdés persze, milyen alapon építi fel bárki is várakozását ebben a pillanatnyi állapotát tekintve stabilnak tűnő, ám de pillanatok alatt komoly változásokat is produkálni képes piaci környezetben.
Az állampapírpiacon egyébként - köszönhetően a hosszabb időre változatlannak tűnő alapkamatnak és a forint viszonylagos stabilitásának - különösebb izgalmak nem voltak a múlt héten. A referenciahozamokat tekintve a néhány bázispontos, vegyes irányú napi elmozdulás volt a jellemző. A hozamok tehát stabilak, a hozamgörbe enyhén felfelé ível. A leghosszabb lejáratokra bőven 7 százalék fölötti hozam érhető el, ami vonzó lehet a válság végleges elmúlásában és hazánk felvirágzásában határozottan bizakodóknak.
