Rosszul állt a forint szénája is a múlt hét elején, az euró jegyzése szerdáig felfelé tartott. A kurzus már a 289-290 forintos szintet ostromolta. Az ok persze elsősorban nemzetközi: ismét eluralkodott a bizonytalanság az európai bankrendszer (s emiatt talán az egész unió) jövőjét illetően. Mint az ilyenkor lenni szokott, szárnyalásba kezdett a svájci frank és a dollár. Ha pedig ez történik, régiónk devizái gyengülni szoktak. Most sem volt ez másként, ám erre még külön ráerősített a forinttal szembeni bizalmatlanság, ami még mindig az IMF-fel való együttműködés problémáinak tudható be. Talán ezért érezte úgy a nemzetgazdasági miniszter, hogy a piacokat megnyugtatandó érdemes megszólalnia. Határozott állítása, miszerint mind az idén, mind jövőre képes az ország a hiánycélok teljesítésére, nem talált süket fülekre - a forint erősödni kezdett. Kapóra jött, hogy nagyjából ugyanekkor a nemzetközi hangulat is javulásnak indult. Lényeg, hogy csütörtök délután már ismét 285 alá kúszott az euró árfolyama.
Az állampapírpiacot kevésbé viselte meg a borús hangulat, a megnyugvás azonban a hozamoknak is lökést adott (természetesen lefelé). Ami a rövid lejáratú papírokat illeti, ezek piacán a mumus a kamatemelés, amelynek realitásáról egyre többen beszéltek már. Ezen félelmek - nem utolsósorban a forint stabilitásának köszönhetően - mostanra jelentősen mérséklődtek. A három hónapos diszkontkintárjegyek keddi aukcióján kialakult 5,53 százalékos (tehát számottevően a jegybanki alapkamatot meghaladó mértékű) átlaghozam azonban egyértelműen jelzi a kamatemelési várakozásokat. Tendenciájában is emelkedésről van szó, hiszen az érték meghaladja az egy héttel korábbi átlaghozamot.
Az aukción a kibocsátó most is megemelte a mennyiséget, ami jelezheti azt, hogy ő is tart a kamatemeléstől és az ezzel együtt járó hozamemelkedéstől, de akár azt is, hogy egyszerűen csak kihasználta a masszív keresletet.
Emelték a tétet a kötvényaukciókon is, itt azonban már jóval könnyebb volt, hiszen ez az esemény már a forinterősödéssel járó megnyugvás idején, csütörtökön történt. A hatalmas kereslet mindhárom sorozatnál módot adott a tervezettnél nagyobb értékesítésre. Ezen túlmenően a nem kompetitív rendszerben további tételek is piacra kerültek. A hároméves papír átlaghozama 7,18 százalék lett, az ötévesé 7,21, a tízévesé pedig 7,35. Ezeknek a számoknak azért örülhetünk leginkább, mert azt mutatják, már nem ível olyan meredeken felfelé a hozamgörbe, azaz a hosszú távú bizalmi helyzet jobb, mint korábban volt. Egyebekben természetesen a hozamok csökkentek - az előző napi, nem éppen alacsony referenciahozamokhoz képest.
Nemcsak az intézményi befektetők, hanem a magánszemélyek is kénytelenek a korábbinál alacsonyabb hozammal beérni, még a nekik szóló speciális konstrukció választásával is. Augusztus végén ugyanis (kétszeri mennyiségemelést követően) végleg beszüntették a prémium államkötvény második sorozatának értékesítését. Van persze újabb sorozat, és látszólag nem is rosszabb, hiszen ugyanúgy három százalékponttal magasabb kamatot fizet az inflációnál, mint elődje. Csakhogy míg az előbbinél - a kibocsátáskori inflációnak megfelelően - 8,6 százalékos kamat lett rögzítve januárig, az új sorozat egy egész évig 7 százalékkal kamatozik. (Persze ha a decemberi év/év infláció - ami a régi sorozat kamatbázisát adja - jóval négy százalék alatt lesz, nem biztos, hogy a régi papír tulajdonosai járnak jobban, hiszen ők január végétől már a csökkentett kamatot kapják, míg az új papírok augusztus végéig hét százalékkal "ketyegnek".) Mindenesetre most már nincs választás, csak az új, 2013/J sorozat kapható, az viszont továbbra is igaz, hogy magánbefektetőként aligha találni jobb kondíciójú állampapírt hasonló futamidővel. Más kérdés, hogy a likviditása erősen korlátozott - amiért leginkább az átruházási korlátozás (csak magánszemélyek között adható-vehető a papír) okolható. És már korántsem akkora lehetőségről van szó, mint anno, az első sorozat idején, amely még hat százalékponttal fejelte meg az inflációt és jelenleg 11,6 százalékkal fut...
