Nem igazán mondható meg egyértelműen, mi okozta a múlt hét hektikus árfolyammozgásait - nemcsak a forint tekintetében, de a dollár és a svájci frank mozgásával kapcsolatban sem. Marad tehát az elcsépelt frázis, a kockázati hajlandóság ingadozása. A dollárerősödés egyenlő forintgyengülés (az euróhoz képest értve) divatos elvét vallókat is megtréfálta néhányszor a piac a múlt héten.
Jól teljesítettek az állampapírok az aukciókon. A három hónapos diszkontkincstárjegy nagy kereslet mellett 5,33 százalékos átlaghozamot ért el (bár érdekes, hogy a maximum 5 ponttal feljebb került), ami komoly csökkenést jelent az előző aukció eredményéhez képest. Ennek ellenére persze a hozam meghaladja a jegybanki alapkamatot, ami azt jelzi, hogy ha csak óvatosan is, de egyre inkább beépül a befektetői köztudatba egy kamatemelés gondolata. Ugyanakkor egyelőre ez a lépés kevéssé látszik valószínűnek, hiszen amíg különösebb baj nincs a forinttal - és manapság bizony a 280 körüli árfolyamszintet normálisnak szokás tartani -, talán fölösleges lenne ezzel borzolni a kedélyeket.
Mindazonáltal egy közeljövőbeli kamatcsökkentés valószínűsége jóval kisebb az emelésénél, így logikus, hogy ha nem is az emelést magát, de annak csekély esélyét kezdi beárazni a piac. Itt jegyezzük meg, a kamatemelés ellen szól az infláció kedvező (a vártnak megfelelő) alakulása, a legújabb, 4 százalékos év/év adat már önmagában véve is jól hangzik, mondhatni európai szinten is elfogadható.
Az államkötvények is jól szerepeltek, olyannyira, hogy mennyiséget is emelt a kibocsátó. Ugyancsak mennyiséget emeltek a magánbefektetők körében hosszú idő óta favoritnak számító, az államkincstárnál vásárolható, inflációhoz kötött kamatozású prémium államkötvényből is. Az inflációt három százalékponttal meghaladó kamatozás (az első sorozatnál ez a szám még hat volt...) változatlanul tömegesen vonzza a befektetőket, így már másodszor fogyott el majdnem a papír. Azért csak majdnem, mert ezt megakadályozandó, a kibocsátó másodszor is megtoldotta a keretet. A korábbi 20 milliárd után most azonban csak 5 milliárddal (az eredetileg tervezett mennyiség 50 milliárd volt), így aligha lehet arra számítani, hogy az új keret kitart az eredetileg tervezett értékesítési időszak végéig, jövő januárig. Különösen, hogy már tartós befektetési számlára is helyezhető a kötvény, azaz az adót is meg lehet takarítani. Más kérdés, hogy ez esetben a kamatfizetésekkor és majdan a lejáratkor a befektetőknek az adóelőnyt kihasználandó a számlavezetőnél kell újrabefektetniük a kapott pénzt, ami - ha esetleg ott és akkor nem lesz vonzó lehetőség - komoly problémát jelenthet. A kizárólagos forgalmazóhely az államkincstár, így adja magát, hogy itt nyisson a befektető tartós befektetési számlát. Ráadásul - talán itt egyedül - ez ingyenes. A bökkenő, hogy itt az újrabefektetéskor csak állampapírokból lehet válogatni és abból is csak a kincstár által megszabott áron. Ez utóbbi persze nyilván igazodik valamennyire a piacihoz, az alkalmazott árrés azonban nem feltétlenül... Tartós befektetési számla máshol is nyitható, ott azonban nem lehet prémium államkötvényt kapni.
A fifikásabbak a gordiuszi csomót gyakran bonyolult és többletköltséggel járó, de hatékony megoldással vágják át. Ennek lényege, hogy megveszik a papírt a kincstárnál, eltranszferálják azt egy független brókercéghez, ott "átkötik", azaz adnak rá egy eladási és egy vételi megbízást, utóbbit a tartós befektetési számlájuk vonatkozásában. A brókercég "összeköti" a megbízásokat, és lássunk csodát, máris ott került tartós befektetési számlára a papír, ahol egyébként alapesetben nem is árulják. A későbbiekben aztán - persze csak ha a brókercég ügyfélkörében talál magánszemély vevőt, de hát azért bróker a bróker, hogy találjon - akár el is adható a papír. És nem a kincstár által jegyzett (tegyük hozzá: az első sorozat esetében például arcpirítóan alacsony - 98 százalékos nettó) árfolyamon, hanem olyanon, amit valamiféle lokális kereslet-kínálat alakít ki. Így annak sincs akadálya, hogy ha úgy találja a befektető, lejáratkor vagy akár előtte mondjuk részvényekre vagy éppen befektetési jegyekre nyergeljen át. Arról nem is beszélve, hogy ezzel a módszerrel a legendás első sorozat is tartós befektetési számlára helyezhető, amire a kincstárnál nincs és soha nem is volt lehetőség.
