Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Csányi Sándor, az OTP Bank elnök-vezérigazgatója egy hónappal ezelőtt - éppen a Mol és a Slovnaft közös pozsonyi operagáláján - mondta lapunknak, hogy március közepére várható egy szlovák bankkal kapcsolatos hivatalos bejelentés (NAPI Gazdaság 2001. február 16., 9. oldal). A mostani közlemény még nem szól másról, csak az átvilágítási folyamat kezdetéről, ám megfigyelők úgy vélik, a pozsonyi eladók - talán a Postabank-történet tanulságai nyomán is - reálisabban szemlélik portékájukat, mint a budapestiek.
Az IRB az egykori Csehszlovák Állami Beruházási és Fejlesztési Bank jogutódjaként 1992 februárjában jött létre, és hamarosan kiterjedt lakossági ügyfélkör kiépítésébe kezdett. A posztszocialista nagybankok közös betegségén is magyar társaival nagyjából egy időben esett át, a gyógymód is hasonló - állami konszolidáció - volt. Az IRB 1998-at még 4 milliárd koronás veszteséggel és 6 milliárd koronás negatív saját tőkével zárta, ám 1999-ben a szlovák pénzügyminisztérium 5,7 millió koronás tőkeinjekcióhoz juttatta. (Az összeg akkor csaknem 40 milliárd forintnak felelt meg.)
A bank mérlegében egy korábbi akció nyomán egy kétszázmillió koronás alárendelt kölcsöntőkekötvény is szerepel. Az 1999-es évet a bank már nyereséggel zárta, ám ennek szépséghibája, hogy céltartalék felszabadításából jött össze. A 2000. év - bár az auditált adatok még nem ismeretesek - immár igazi nyereséget hozott, ráadásul a bank a korábbi évek áthozott veszteségei miatt jó pár évig de facto adómentességet élvez.
Az 1999-es adatai alapján a korábbinál negyedével kisebb, de megtisztított mérleggel rendelkező IRB tipikus középbank, mérlegfőösszege az OTP-nek 7 százalékára, a Postabankénak mintegy egyharmadára rúgott. Nagy előnye viszont kiterjedt és földrajzilag jól elhelyezkedő hálózata, amely 54 fiókból áll. Mindez jó lakossági számlavezetési pozíciókkal és helyi viszonylatban igen fejlett számítástechnikai rendszerrel párosul. A vállalati ügyfélkör pedig - bár itt az átvilágítás persze hozhat még meglepetéseket - az 1999-es újratőkésítésnek köszönhetően gyakorlatilag tiszta.
Az OTP Bank elsősorban a magyarlakta területeken bízik további gyors lakossági térnyerésben, és nem elhanyagolhatóak az immár a Mol irányítása alá kerülő Slovnaft és az IRB korábban is erős kapcsolatai sem. A bank tőkehelyzetét ismerve a részvények vételára aligha lehet jelentős összeg, ám szinte biztosra vehető, hogy a szlovák kormány - miként a Slovnaft esetében is - tőkeemelést is elvár a vevőtől. Ezzel együtt megfigyelők 10 milliárd forint alattira becsülik a térség eddigi legnagyobb magyar bankakvizíciójának minősülő ügylet költségigényét, már persze ha tényleg meg is valósul a tranzakció. A külföldi befektetők már csak a méretnagyság miatt is alighanem kedvezőbben fogadnák az IRB-t, mint a Postabankot, véleményükről ezekben a napokban a zártkörű befektetői road-show-n részt vevő OTP-vezetők első kézből tájékozódhatnak.
Korányi G. Tamás
