NAPI Gazdaság
Északkelet-Magyarország legfőbb problémája a munkanélküliség, s ebből a szempontból az egyik legsúlyosabban érintett kistérség Ózd és környéke. A Borsodi-medence nyugati szélén elhelyezkedő, mintegy negyvenezer lakosú városban az acélmű összeomlása óta több kisebb-nagyobb cég üzemel, amely az egykor 15 ezer főt foglalkoztató vas- és acélgyár kapacitásának csak töredékét használja ki. Ennek megfelelően a lakosság elvándorlása is felgyorsult, a település lélekszáma 15 százalékkal csökkent a rendszerváltás utáni évtizedben.
A nehéz helyzetben némi reményt jelent a külföldi befektetők jelenléte a városban: az amerikai mamutvállalat, a General Electric mellett a másik nagy külföldi foglalkoztatónak a svájci Saia-Burgess cég számít Ózdon. A Saia-Burgess 1998-ban döntött úgy – nem kis részben az akkori vezérigazgató, a magyar származású Andreas Ocskay hatására –, hogy új üzemet létesít egy olyan országban, ahol a munkabérek alacsonyabbak, mint otthonában, Svájcban. A kiválasztott „Niedriglohnland” (olcsó bérű ország), ahol az új üzem felépült, Magyarország lett tehát. A Saia-Burgess nem teljesen zöldmezős beruházást végzett, hiszen egy működő vállalatot vett meg – a Kont-Union nevű céget –, amely hetven alkalmazottat foglalkoztatott akkoriban.
Időközben a borsodi településen az anyacég központjának, a svájci Murtennek a hasonmása épült fel: mindkét gyárban léptető motorokat, vagyis olyan kis teljesítményű elektromotorokat készítenek, amelyek személygépkocsik légkondicionáló berendezéseit működtetik, illetve fényszórók beállítását végzik. Ez utóbbi gyártmányok luxuskategóriájú autókba kerülnek, s kanyarban az út nyomvonalának megfelelő szögben állítják be a kocsik lámpáit. Az ózdi üzem ma már alig emlékeztet az egykori Kont-Unionra: újabb épületeket emeltek, ám raktárból még mindig nincs elegendő – az üzem vezetői épp egy göngyölegtároló létesítésén törik a fejüket. A gyár kapacitása és termelése is dinamikusan fejlődött: 1999-ben még kétmillió darabot gyártottak a 110 variációban készülő kis elektromotorokból, illetve az autóipari alkatrészekből, 2003-ban viszont a darabszám 13,8 millióra futott fel.
A Saia-Burgess üzemében ma már mintegy hatszázötvenen dolgoznak, a svájci központú cég ezzel a város egyik legfontosabb munkaadójává vált. Az ózdi üzem egyébként 93 százalékban autóipari megrendelőknek dolgozik. Ebben az iparágban nagyon fontos a minőségi követelmények betartása, az, hogy hibátlanul kerüljenek ki az alkatrészek üzemből. (A gyárban az egyik részlegnél felirat hirdeti: immár 350 napja nem érkezett reklamáció.)
Persze azért akadnak gondok is Ózdon. A Saia-Burgess nemrégiben tartott sajtótájékoztatóján elhangzott: a cég hosszabb távon kénytelen lesz alkalmazkodni ahhoz, hogy a magyarországi bérek elérik az európai uniós átlagot, s ugyancsak sok problémát okoznak a gyakran változó adó- és vámszabályok, ezen belül is az áfával kapcsolatos előírások. Összességében azonban kedvező tapasztalatokat szerezhetett Ózdon a Saia-Burgess: az elmúlt években újabb magyarországi telephely létesítését határozták el, s Hatvanban tavaly meg is nyílt az új gyár, amely szintén dinamikusan bővíti tevékenységi körét.
KERETES:
A Saia-Burgess svájci központú cég, amely többségében autóipari megrendelőknek szállítja termékeit, elsősorban légkondicionáló berendezésekhez és fényszórók beállításához gyártanak elektromotorokat, ezenkívül zárszerkezeteket és kapcsolókat is készítenek. Kapcsolókat és más termékeket (például szolenoidokat, különleges tekercseket) általános ipari felhasználók részére is gyártanak. A Saia-Burgess forgalma 2003-ban 490,2 millió svájci frank volt, ami 4,6 százalékkal több az előző évinél, nyeresége 20,8 millió svájci frankot tett ki, ez viszont 9,3 százalékos csökkenés.
