Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az uniós források felhasználását érintő adatok egyrészről roppant impozánsak, ugyanakkor azt is látni kell, hogy a mostani rendszer csak nehezen működtethető, és alapvető módosításokra volna szükség. Az átalakításnak érintenie kellene a pályáztatás módját, a közreműködő szerveket és magukat a pályázatokat is - hangzott el a Napi Forrásteremtés kis- és középvállalkozások számára a Balaton régióban című konferenciáján.
A nemzeti fejlesztési terv keretében 2004-2006 között 693 milliárd forint támogatás állt rendelkezésre, az Új Magyarország fejlesztési terv esetében pedig a rendelkezésre álló nyolcezermilliárd forint fele le van kötve valamilyen szerződéssel és tíz százaléka már kint van. A szerződéskötések arányát illetően impozánsak a számok, ez azonban nem minden - mondta Essősy Zsombor, a Magyar Pályázatkészítő Iroda vezérigazgatója. Érdemes magyarázatot keresni arra is, hogy miért ennyire alacsony a kifizetések aránya, sőt az sem mellékes kérdés, van-e értelme az adott fejlesztésnek. Érdemes lenne valamilyen mezsgye mentén prioritásokat kialakítani, és eldönteni, mit tart fontosnak az állam és mit nem. Így Essősy szerint jóval hatékonyabb lenne a források hasznosulása.
Több oka is lehet, hogy miért hívott le ilyen kis arányban uniós pénzeket Magyarország. Az egyik ok lehet maga a cég, a másik a pályázat, de a közvetítő szerveket sem lehet kihagyni. A vállalkozások tájékozatlanságuk miatt juthatnak később a támogatáshoz, arra is akadt példa, hogy a szabályzatban szereplő ellenőrzésnek nem voltak hajlandók alávetni magukat. Ezzel kapcsolatban azonban azt is meg kell jegyezni, hogy a szabályzatok megértése nem egyszerű. Mindenképp meg kell fontolni a pályázati szabályzatok egyszerűsítését, hiszen most egy nagyobb volumenű beruházáshoz kapcsolódó pályázati anyag közel ezeroldalas is lehet - mondta Essősy.
Ami a közvetítő szervezeteket illeti, több probléma is megfigyelhető. Ezeknek a szervezeteknek leginkább valamilyen szolgáltatónak kellene lenniük, s nem hivatalnak. Ehhez képest adott esetben furcsa dolgokat követel meg egy közvetítő szervezet: egy kétmilliárd forintos projekt esetében kifogás volt, hogy nem kapcsos mappába kötötték a pályázati anyagot. A közvetítők másik problémája a felaprózottság. Összesen negyven vállalkozásfejlesztési szervezet van, közülük a Mag Zrt. a legnagyobb. Ezt a kört most lenne célszerű szűkíteni, már az is jelentős javulást hozna, ha feleződne az intézmények száma.
Az sem segít, hogy az ÚMFT-n belül is rengeteg közvetítő szervezet van, működésük átláthatatlan. Ezeket a kérdéseket addig kellene megválaszolni, amíg az új kormány még nem cseréli le ott a vezetőket, mert akkor ismét konzerválva lesz ez a rendszer. Összesen 1300 pályázatot írtak ki, ami teljességgel kezelhetetlen. Mivel a vezetők, a felelősök nem ismertek, nincs megfelelő panaszkezelési rendszer, a kifogásokat nem bírálják el, csak esetleg évek múlva, amikor már úgyis lehetetlen új pályázatokra gondolni.
A következő időszak kihívása az lesz, hogy a maradék forrásnak mihamarabb ki kell kerülnie a gazdaságba, ugyanakkor elengedhetetlen, hogy azok jó helyre kerüljenek. Ennek a két célnak ugyanakkor szinte lehetetlen egyszerre megfelelni, vagyis dönteni kell. Gyorsan ki akarja önteni a következő kormány a forrásokat - ez nagyon sok bedőlő pályázattal fenyeget -, vagy új stratégiát fogalmaz meg - ez viszont legalább fél-egy év csúszással jár.
Végig kell gondolni a fejlesztési ügynökségek feladatait is, hogy az egyes projektek szervezői között legyen párbeszéd, s ne egymástól elszigetelten működjenek. Azoknak a helyi igényeknek azonban jobb volna ellenállni, amelyek a forrásleosztást megyei szintre hoznák a regionális helyett. Ugyanis a korrupció melegágya volna, ha a pályáztatás kicsiben működne.
