Európából a legegyszerűbb repülőgéppel menni. Vagy mégsem? Ismerve az ország újkori történelmét - az állam 1947-es megalapítása óta 6 háborút viselt és számos terrorcselekmény történt (történik) - érthető a fokozott biztonságra való törekvés. Ez a beutazni vágyóknak némi szükségszerű kellemetlenséget okoz. A repülőgép indulása előtt 3 órával ki kell érkezni a reptérre és becsekkolni. Maga a repülőút mintegy 3 és fél óráig tartott.
A Ben Gurion reptérről többsávos autópályán lehet Tel Aviv-ba jutni. A sztráda helyenként 2x6 sávos, de a forgalom ugyanúgy áll, mint Budapest bevezető útjain a reggeli csúcsban. Itt szinte mindenki autóval jár, a tömegközlekedést néhány buszjárat jelenti. Villamos, metró nincs, vasútvonal is alig. Tel Aviv-ba érve panelrengeteg fogad. Mindenütt lapostetejű, vasbeton épületek szürkéllenek. Itt látható a közel-kelet legmagasabb épülete (60 emelet), csillogó új felhokarcolók, üzletközpontok, mellettük szinte romos néhány szintes rozsdásodó vasbeton épületek. Tisztaság és kosz, fényűzés és romok, virágos utcák kietlen sikátorok találhatók egymás mellett. Az összkép a 14 emeletes Hotel Carlton Tel Aviv tetejéről mégis lenyűgöző mind nappal, mind az esti kivilágításban. Hasonlóan szép a szállodasor előtti sétány a Földközi-tenger partján. A víz kellemesen langyos, a föveny homokos.
Először irány Nazareth. Maga a város zsúfolt, főleg keresztény arabok által lakott. Számomra nem volt túl megnyerő. Mária háza felett több szintes, mutatós templom - az Angyali üdvözlet temploma - épült. Giovanni Mucio olasz építész professzor tervezte, 1955-ben kezdték építeni, és másfél évtized alatt készült el. Az altemplomban van az Angyali üdvözlet barlangja. Körülötte a bizánci és a keresztes kori templomok maradványai. A felső részben minden vasbeton tartóelem „M” formájú, mely Mária nevének kezdobetűje. A falakon különbözo országok által adományozott freskók, mozaikok láthatóak. A magyar mozaikon két szárnyas angyal helyezi Mária fejére a magyar szentkoronát. A templom előtt lebontottak néhány házat, mivel buszparkolót szerettek volna építeni. Az arabok viszont igényt tartanak a területre, és mecsetet kívánnak ott építeni. Ezt nem engedélyezték számukra. Azóta, reggeltől estig, folyamatosan őrzik a területet, ami azt jelenti, hogy reggel kiterítik imaszőnyegeiket, és estig fohászkodnak rajta, felváltva. Így a parkolás lehetetlen. Az ásatási területen érdemes még megnézni Szent József templomot, mely alatt állott valaha József háza. Az üreg ma is látható.
Kinneretben, a Jordán partján némi dollár befizetése mellett bárki megkeresztelkedhet a Jordán vizében. Pazar hely, kellemes klímával. Ezt követően hajóztunk a Galileai-tengeren (tavon) - egyéb ismert nevei: Kíneret-tó, Genezáret-tó - , amely gyakorlatilag Izrael legnagyobb édesvíztárolója. Az északi vízgyűjtő területről (több nincs is) érkező csapadék vizet fogják fel benne, és vezetik el az egész országba. Mivel a Földközi-tenger partvidékétől eltekintve az egész ország sivatag, így ez a víz nem csak emberi fogyasztásra kell, hanem öntözésre is. Hajónk engem Noé bárkájára emlékeztetett. Tágas fa bárka volt, ahol népes csoportunk kényelmesen elfért. A kikötést követően, azután visszazökkentünk a valóságba. Monopolhelyzetben lévő „étterembe” érkeztünk. Magányosan álló tákolt bódé a tóparton, ahol 15 dollárt kértek egy 1 fogásos menüért, a Ssaláta 8 dollár. Ehhez még legyek és udvariatlan, agresszív pincérek. A tó északi partja számos szentföldi látványosságot tartogat. Itt állt az első zsinagóga, itt volt Szent Péter háza, itt történt a kenyérszaporítás csodája, és itt tartotta Jézus a hegyi beszédet.
Az Olajfák hegyéről látni Jeruzsálem egész óvárosát. Nehéz szavakkal leírni. Semmi extra, mégis lélegzetelállító. Hosszú percekig némán nézzük, közben eszembe jut Csontváry Kosztka Tivadar és az ő festménye. Olajfák, ahol Jézus az utolsó vacsorát töltötte, mellette templom, Óváros, városfal, befalazott városkapu, Via Dolorosa, bazár, és templom templom hátán. A 14. stációnál és a Szent sírnál egymást legázoló tömeg a világ minden tájáról. Majd átérünk a felrobbantott és részben újjáépült zsidó negyedbe. Pajesz és fekete kalap körülöttünk. Siratófal. A hit egy másfajta arculata, mint az elobb. Vallási fanatizmus.
Betlehem egészen más, a béke szigete délelőtthöz képest. Kicsit tágasabb, szellősebb, békésebb. A jászol helye felett jelenleg görög-keleti templom áll, amely kívülről nem is tűnik templomnak. A bejárata alacsony, szűk nyílás, ennek oka egyszerű: a török hódoltság idején lóval együtt tértek be az épületbe a hitetlenek. Miután befalazták a nyílást, ez a gyalázat többé nem jelentett gondot.
Hosszú buszozás után végre, sivatagi területre értünk. Láttam azt, amilyennek elképzeltem eredetileg az országot, kopár táj, gyér növényzet, beduin sátrak. (Ma már inkább bádogbódék.) A civilizáció ide is betört. Mindenütt parabolaantennák, jó minőségű autók. Légkondicionált buszunk észak felől közelítette meg a Holt-tenger medencéjét. Ez a szárazföld legmélyebb pontja, csaknem 400 méter mélyen a tengerszint alatt. Valójában a korábbi tenger fenekén járunk. Mióta geológiai mozgások miatt megszűnt összeköttetése a többi tengerrel, szépen, lassan elpárolgott a víz és maradt az ásványi anyag tartalom. Míg 1 liter tengervízben 35 gramm ásványi anyag van, addig itt 274,8 gramm. Emiatt nincs élet a vízben. A tenger partja is holt, részben a kicsapódott sótartalom, részben a csapadék hiánya miatt. Európai ember a „sivatag” szót homokkal társítja. A Júdeai-sivatagban azonban, amerre nézünk, követ látunk. Különös formájú, csupasz hegyeket, és a tenger valószínűtlenül kék tükrét. A bibliai puszta kifejezés itt más értelmet nyer, mint hazánkban. Itt egyenlő a növényzet teljes hiányával. De Izrael népe még ezt a földet is képes termővé tenni. Szabályos téglány alakú földterületeken, szabályos sorokban datolyapálmák állnak. Hatalmas költséggel és munkával átmossák a talajt, majd az országszerte látható csepegtetéses öntözéssel nedvesítik.
Kiszállunk a buszból, ekkor érezzük először a forróságot. Más, mint nálunk, mert nincs pára. Nem vagyunk szomjasak, de néhány perc után száraznak érezzük szánkat. Ha valaki nem iszik folyamatosan (mivel nem szomjas), szédülni kezd, feje fáj. Ajánlott a kalap, vagy sapka viselete is. Feltehetőleg innen ered a zsidóságra jellemző széleskarimájú, fekete kalap viselete, melyből az idők folyamán kialakult a sábesz.
Massada (Mecádá) erődjének tövében állunk. Nagy Heródes építtette biztos menedékhelynek, végső esetre. Meredeken emelkedő hegy a síkság szélén, melynek tetején 600x240 méteres fennsík található. Növény sehol, víznek a tengeren kívül nyoma nincs. Heródes megoldotta: a hegy belseje hatalmas víztározó. A nagyon ritka, de kiadós esők vize az összes környező hegyről a vár alatti üregekbe folyik, ahol egy évig is eláll. Szivattyúk híján kézi erővel, folyamatosan hordták a hegytető tetején lévő tározókba, illetve fürdőmedencébe.
Gyors „sílift” visz a tetőre. Szédítő látvány, szédítő érzések. Utunk csúcspontján vagyunk, átvitt értelemben is. Heródes halála után a rómaiak megszállták Júdeát. 3 erőd maradt csak a zsidók kezén, ezek egyike volt Massada. 960 katona, asszony, és gyermek védte. A X. római légió, csaknem 10 ezer katonája ostromgyűrűbe zárta. Hosszú, eredménytelen ostrom volt. A rómaiak a hegy tövét fallal vették körül. (Ennek maradványa ma is látható fentről.) Végül töltést kezdtek építeni a szomszéd hegy felől. Kitartó szorgalommal hordák a köveket, feltöltve vele a völgyet. Tették mindezt a sivatag közepén, ahol sem víz, sem élelem nincs helyben. A vár védőinek vizük volt, élelmük fogytán. Amikor látták, hogy a töltés másnapra eléri a vár falát, gyűlést hívtak össze és közösen úgy döntöttek, inkább szabad zsidóként hallnak meg önnön kezeiktől, mint római rabszolgaként. A zsidó férfiak, először megölték gyermekeiket, majd asszonyaikat, végül magukkal végeztek.
