A városba érkezve a legjobb parkolási lehetőséget a vasúti pályaudvar közelében találjuk (a parkolók fizetősek). Innen rövid sétával minden jelentős látnivalót elérhetünk az óvárosban. Városnézésünket kezdjük az óvárost körülvevő várfal legnevezetesebb bejáratánál, a Flórián-kapunál. A kapu előtt áll a Barbakán. Ez az impozáns középkori erőd tömegében is megragadó. Nyolc, hegyes sisak alakú őrtornya különösen fensőségessé teszi a hajdan komoly harci feladatokat ellátó erősséget. A 24 méter átmérőjű, vastag falakkal ellátott Barbakánt 1499-ben emelték. Alsó szintjein ágyúkat helyeztek el, a védőfolyosók mentén pedig 130 lőrésből lehetett kézi fegyverekkel lőni a támadókra.
A barbakánhoz egykor „falszorossal” kapcsolódott a Flórián-kapu (1307). Ezen keresztül jutunk a régi városfalak mögött húzódó óvárosba. Annak idején nyolc ilyen, felvonóhíddal ellátott városkapun át lehetett bejutni. Ma már csak a Flórián-kapu látható eredeti épségében. A kaputól balra látható a Piarista kolostor, amit 1714 és 1759 között emeltek barokk stílusban. Utunkat a Florianska utcán folytassuk a Főpiactérre (Rynek Glówny). Közel a XIII. századtól a város központja ez a szabályos 200x200 méteres, négyzet alakú tér.
Ahogy a térre érkezünk bal oldalon elénk tárul az aranyos fényben pompázó, gótikus Mária-templom kettős tornya. Az eltérő magasságú tornyok alatt találhatjuk a hozzátoldott barokk előcsarnokot. Az ajtaján ugyan ki van írva jó pár nyelven, hogy turistáknak a belépés tilos (nem csak mise idején), de magunkat jól álcázva feltétlenül merészkedjünk be. A város főtemploma ez a három hajós bazilika-templom. Belsejében is megtaláljuk a stílusok keveredését. A karcsú gótikus ívek és a már-már hivalkodó barokk márványkorlátok és az ezeket tarkító reneszánsz díszítések adják a templom igazi varázsát.
A teret észak-déli tengelyben magabiztosan uralja a Posztócsarnok. Az épület 100 méter hosszú, eredetileg gótikus stílusban épült. Belső folyosója a XIV. század második felében épült, majd az épület a XVI. században kapott reneszánsz jelleget. A reneszánsz pártázat és az emeletre vezető díszlépcső ettől kezdve vált a lengyel reneszánsz jellegzetes emlékévé. Az épület a XIX. századig töltötte be a posztócsarnok szerepét. Az évszázadok során többször átépített épület - a lebontástól megmenekülve - a csúcsíves árkádsorokkal ekkor kapja mai alakját.
Számos fogadás és bál színhelyévé és egyben Krakkó jelképévé is válik. A földszintjén kávéház létesül, ami hamarosan a város művészeinek és költőinek kedvelt találkozóhelye lesz. Sok nemzetközi híresség között megfordul itt maga Lenin is. A földszinti csarnokot ma eredeti rendeltetésének megfelelően kézmű- és emléktárgyárusok népesítik be. Emeletén a Krakkói Nemzeti Múzeum Lengyel Festők Képtára található. A Posztócsarnok előtt áll Miskiewicz szobra. Az emlékművet 1898-ban emelték a XIX. századi romantikus lengyel költőnek. A nácik a megszállás alatt, mint a lengyel öntudat jelképét eltávolították, 1955-ben állították helyre ismét.
A Posztócsarnokon áthaladva egy újabb torony ragadja meg a tekintetünket, ez a városháza tornya. A torony a valamikor hozzátartozó városházával együtt a XIII. században épült, majd a többször átépített városházát a XIV. században végleg lebontották. A torony így egyedül maradt, de viszontagságai nem értek véget: 1680-ban teteje teljesen leégett és a falakban is komoly károk keletkeztek. A helyreállítás során a gótikus torony új, barokk stílusú sisakot kapott és nyugati irányból a falat pillérekkel támasztották meg. Az egykori börtön és kínzókamra helyén - a torony pincéjében - 1960-ban, éttermet rendeztek be. Az épület többi részében történeti múzeum működik.
A térről tovább sétálva a Grodzka utcában bal kéz felől találjuk a Szent Péter és Pál templomot. Az apostolok szobraival díszített templomot III. Zsigmond építette barokk stílusban 1596-tól 1616-ig, ez lett az első barokk épület Krakkóban. A templom tőszomszédságában található a Szent András templom, amely talán a város egyik legrégibb temploma. Alapító okirata 1079-ből származik, építése közel húsz évig tartott.
Az utca végén érjük el a Wawel várat. Ha a sarkon jobbra fordulunk a hajdani fogatbehajtón át jutunk a lengyel királyok egykori székhelyére. Aki több napot kíván eltölteni Krakkóban az mindenképpen egy teljes nappal számoljon a vár kiállításainak, a katedrálisnak és a királyi termeknek a megtekintésére. Ha csak rövidebb időt szánunk rá akkor a Királyi termeket és a Fegyver-gyűjteményt semmi esetre sem hagyjuk ki programunkból.
A Visztula-folyó és az áradásoktól keletkezett mocsarak ölelték körül a Wawel-dombot, ahol már a IX. század idején szláv törzsek ütöttek tanyát, 1076-ban már királykoronázás színhelye és ezt követően évszázadokon át a lengyel uralkodók székhelye volt. A XIV. században épült ki és csakhamar Európa egyik legszebb és legékesebb uralkodói palotájává vált.
A bejárat, és egyben az egész Wawel a reneszánszkori átépítés remeke. A megerősített támfalak, bástyák a palota régebbi, gótikus szárnyát védelmezik. Lentről indulva megfigyelhetünk számos, a támfalba épített emléktáblát, azok nevével, akik a vár helyreállításához adományokkal járultak hozzá. A bejárat kőbástyáját Kosciuszko Tádé, lengyel forradalmár és szabadságharcos bronz lovasszobrát láthatjuk.
Miután megvettük a belépőket - csak előre váltott belépőkkel lehet az egyes kiállításokra bejutni - áthaladunk az igazi bejárati kapun. Balra nyílik a katedrális főbejárata - külön belépő szükséges - jobbra a vár személyzetének szolgálati és lakóépületei húzódnak. Innen egyenesen továbbhaladva a kilátóteraszról szép kilátás nyílik a Visztulára. Ha kedvünk és időnk engedi, lesétálhatunk a folyó partjára, ahol a Sárkány-barlangot is megtalálhatjuk. A legenda úgy tartja, hogy a lakatlan domb alatt lakott a sárkány, akit a vidék lakosai, hogy dühét fékezzék hetente egy-egy marhával láttak el. A félelemnek Krakus király vetett véget, aki furfangosan elpusztította a sárkányt és ezzel megalapozta a waweli települést is.
A katedrális stílusát tekintve háromhajós, bazilika jellegű templom, amit a kápolnasor vesz közre. Három tornya szabálytalanul helyezkedik el. A templombelső a gótikus stíluson túl jellegzetesen krakkói is. Kissé szabálytalan oszlop-pillérek osztják a teret három hajóra. A templom számos uralkodónak, hercegnek és egyházfőnek sírhelye is egyben. A templom igazi értékét - egyedülálló díszítésén túl - a pincében található kincstár jelenti. Itt megannyi egyházi kincset és többek között koronázási jelvényeket is őriznek.
A királyi palota udvarát az 1499-es tűzvész után I. Zsigmond építette újjá az akkor fénykorát élő lengyel királyság pompájához méltón. Balra találjuk a gótikus palota megmaradt termeit, ahol ma a fegyvermúzeum és a kincstárat bemutató kiállítás kapott helyet. Itt számos korabeli kard, pallos, nyílpuska, ágyú és harci ruházat tekinthető meg. Az udvaron jobbra jutunk a palotába. Az első és második emeleten a királyi lakosztályokat és dísztermeket járhatjuk végig. Ezek korabeli bútorokkal, szőnyegekkel, képekkel vannak berendezve. Érdemes egyik-másik hatalmas gobelin előtt kicsit elidőznünk. Megdöbbentő méreteivel hűen bizonyítják a kor lengyel uralkodóinak gazdagságát. A termeken végigmenve betekintést nyerhetünk a Wawel-domb urainak mindennapjaiba.
Elhagyva a Wawelt sétáljunk vissza a Piactérre - vagy akár a helyiek körében oly népszerű Planty sétányra - ahol számtalan étterem, kávézó és bár várja a kultúrán kitikkadt kirándulókat. Ha megtaláltuk a nekünk legjobban tetsző éttermet, akkor feltétlenül próbáljuk ki a krakkói mártogatóst (sütött sertésszelet szósszal leöntve, császármorzsában tálalva), vagy a krakkói kacsát (itt nem csak almával készítik, mint általában Lengyelországban, hanem még erdei gombát is adnak hozzá). Desszertként fogyasszuk a helyiek kedvenceit a túróslepényt, vagy az almáspitét. Igazi helyi csemegének számít a piszyngier, ami nem más, mint ropogós ostya, enyhén alkoholtartalmú csokoládéöntettel.
