A főváros Vientiáne kis koloniális időket idéző város, 500-600 ezer ember lakhatja. Az épületeken érződik, az egykori francia gyarmati uralom. A legmagasabb épület a fő pagoda után, is csak három emeletes. Az utak néhol kavicsosak, de a sok robogót és a japán autókat ez nem akadályozza. A főutcán diadalív áll. A talat kao piac melletti buszpályaudvarral szemközti piac csarnok tele ezüst-arany árusokkal. A téren magasodó arany sztupa egyszerű díszítésű, jóval szegényesebb mint Thaiföldön, de ezért természetesebbnek is tűnik. Kis boncok lustálkodnak, mosolyognak a kamerába. Nagyon sok a narancsruhás szerzetes mindenfelé az utcákon. A buddhizmus látszik, jól megfér a közelmúlt eszméivel, mert itt még a kommubuddhizmus is működőképes.
Vientianétól Luang Prabangig vezet a Route 13 északi része. Ez Laosz legjobban kiépített országútja, csak sima két sávos, de a buszokon kívül olyan gyér a forgalom, hogy bőven megteszi. A vidék pár tíz kilométer után kezd el hegyesedni, gyönyörű a táj. Minden járattal utazik néhány segédember is, akik a csomagokat passzírozzák, vagy a busz tetejére hajigálják és amolyan biztonsági emberként is funkcionálnak. Az úton rengeteg iskolás gyerek biciklizik. Hat óra a táv Vang Vieng-ig, ami 150 kilométerre van a fővárostól. A south ost asia on shoestring LP a szálláshelyeket jól írja, de az árakat el lehet felejteni. Itt és Laoszban máshol is, szinte minden vendégház új épület. A szobák tiszták, ventillátor is van, ami sokkal jobb mint a légkondi. Vang Vieng tipikus turista falu, de még nincs lepusztítva a környék, úgyhogy szuper. A falu mellett folyik egy gyorssodrású folyó olyan, mint nálunk a Rába, csak sokkal tisztább. A barlang viszont a túlparton van, át kell kelni egy tákolt bambuszhídon. A folyó közepén be a vízbe bringástól (elég sekély), aztán tíz méter után folytatódik a híd.
Laoszban óriási szegénység minden felé. A családoknak falun legalább 5-6 kiskorú gyermeke és majdnem mind kislány. Gyönyörű arcocskák nyújtogatják a kezüket mani, mani betanított szöveggel. Ha egynek adsz, előbújik még másik harminc a bozótosból és összeverekednek az 1000 kip-esen, úgyhogy jobb, ha nem adsz, mert mindnek úgysem tudnál. A felnőttek, rizsföldeken vagy csili paprika ültetvényen dolgoznak, de inkább nem.
Az ismeretlen és elfeledett Laosz felfedezését ezen az útvonalon el is lehet felejteni, mert ellepték a turisták, mint a sáskák és az árak is napról napra európaizálódnak.
Luang Prabang Laosz második legnagyobb városa, az Unesco világörökség része. Több tucat szebbnél szebb pagoda és műemlék található itt. A város oldalában folyik össze a Mekong egy másik folyammal, az egész város képét festőien hangulatossá téve. Az innen északra tartó közlekedés legnagyobb részét már ezeken a folyami vonalakon bonyolítják, mert igazi kiépített betonút innen nem vezet tovább. A tuk-tuk fejenként 2000-ért visz a belvárosba. Kuang Si vízesés Dél-Kelet-Ázsia egyik legmagasabb, legszebb vízesése. Száztíz méterrről az erdőn átfolyva zúdul le a folyam. Felejthetetlen látvány az biztos. A vízpára több tucat méterről záporozik és a fényhatások is fenségesek. Mindenhonnan ömlik a víz és 60 méter magasan van pár természetes medence, ahová a bátrabbak be is mászhatnak.
Vientianétól délre az út még mindig a tizenhármas fővonal része, teljesen lapos vidéken halad. Japán segítséggel mindenfelé új hidakat húznak fel a mocsaras területen. A déli Savannaketh szintén jelentős város lao mértékkel, de az utikönyvvel ellentétben itt semmi látnivaló nincs. Csúnya kereskedőváros és ezt is csak annak köszönheti, hogy a Thaiföldről Vietnámba vezető fő betonozott út mellett fekszik. Savannakethban található Laosz legnagyobb katolikus temploma.
