Évek óta vitatkozik, alkudozik a szakma az állammal, hogy kinek a dolga, kinek a felelőssége, hogy minél többen élhessenek a széles sávú internet nyújtotta előnyökkel (azaz hogy kinek a pénzéből épüljön ki a magyar „világháló”). Olvasom, hogy vannak települések, ahol a szélessávú-beruházások tíz év alatt sem térülnek meg, ugyanakkor egyes szakemberek szerint az internethasználat növekedése a versenyképességünk záloga.
Hát nem. Sajnos olyan mértékben szakadnak le rétegek nemcsak anyagilag, hanem erkölcsileg és kulturálisan is, hogy azon semmilyen sávszélesség nem segíthet.
Móricz Zsigmond 1931-ben írta a Barbárokat, amelyben a pásztorok civilizáción kívüli világát mutatta be, ahol a hagyományos erkölcsi kategóriák nemhogy érvénytelenek, hanem nincsenek is. A mű elbeszélte, hogy a XX. század harmincas éveiben is létezett olyan része a magyar valóságnak, amelyet nem érintett meg a civilizáció.
A XXI. század első éveiben ugyanott tartunk, mint 70 éve.
