A vezeték nélküli technológia fejlődését követően a kiskereskedelem gyöngytyúkként csapott le a rádiófrekvenciás azonosító (Radio Frequency Identification, RFID) rendszerekre, ugyanis az erőforrás nélkül működő parányi csipek, illetve a tenyérnyi felismerő berendezések alapjában képesek megváltoztatni a kiskereskedelmi logisztikát és a hagyományos fogyasztói kiszolgálást. Az RFID valójában a vonalkód új generációja, annak ellenére, hogy csaknem egyidős vele. Először az amerikai légierő használta saját gépeinek felismerésére, ma már a labdarúgók sípcsontvédőjébe is beépítenék, kiküszöbölve a vitás leshelyzeteket.
Az RFID igen sok információ tárolására képes, emellett minden egyes, az áruházakban megtalálható termék saját jellemzőiről (szín, méret, eladás helye, eladás időpontja) képes informálni a vásárlót, illetve a kereskedőt, egy londoni fogyasztóvédelmi szervezet, a Caspian szerint azonban ennek használata sértheti a vásárlók személyiségi jogait. A brit Tesco éppen a hetekben vezette be tíz szigetországi áruházában, egyelőre kísérleti jelleggel, az RFID rendszert: néhány nagy értékű árucikkét ragasztotta fel rádiófrekvenciás csippel.
A Caspian azonnal bojkottra szólított fel, ám a szervezet a jelek szerint szélmalomharcot vív, ugyanis a kereskedelem számára majdhogynem létfontosságú lesz az eszköz. Az amerikai Wal-Mart Stores Inc. idén már mindegyik beszállítójától RFID-rendszerrel ellátott termékeket követel és Európa több kiskereskedelmi vállalkozása is kísérletezik az eszközzel.
Itthon egyelőre logisztikai célokra használják az RFID-t – mondta lapunknak Herger Tamás, az SAP szakembere. Információi szerint több kiskereskedelmi vállalkozás is vizsgálja az RFID bevezetésének lehetőségét, de az alkalmazásig még nem jutottak el. Mint mondta, logisztikai szempontból a ma ismert legjobb eszköz, hiszen az áru önmagától kommunikál: jelzi, merre tart és mikor ér célba, anélkül hogy az áru közvetlen kapcsolatba kerülne egyetlen emberrel is. A cél a logisztika teljes automatizálása, s ezzel együtt az áruáramlás felgyorsítása és optimalizálása.
Nagyjából ezek az elvek érvényesülnek a kiskereskedelemben is. A gyártó például azonnali információkhoz jut termékének értékesítéséről, és képes a lehető leggyorsabban reagálni, ha egy-egy áruházban fogytán van a portéka. Az egyik kozmetikai gyártó RFID-csipekkel látta el például ajakrúzsait az Egyesült Államokban, és azt vizsgálta, milyen gyorsan fogy a termék, hányszor emelik le a polcról és nézik meg a vevők az árut. Ezzel fontos információhoz jutott például arról, hogy miként lehetne tökéletesíteni polcarculatát, milyen színű termék érdekli leginkább a vevőket.
Az RFID emellett modernizálja a vásárlók kiszolgálását is: nem lesz szükség pénztárosokra, ugyanis a kosarába tett termékek vonalkódját nem kell leolvasni; a rendszer aközben kalkulálja ki a vásárlás végösszegét, miközben a vevő egy kapu előtt elhalad, s a folyosó végén már csak fizetni kell. Az RFID jelentősen kiszélesíti a közvetlen vevőkommunikáció eszközeinek tárházát, hiszen a különféle bevásárlókártyák használatával a kiskereskedő – csakúgy, mint a mobil- vagy internetszolgáltatók – hasznos információkhoz juthat a vevő szokásairól és személyre szabott ajánlatokat tehet neki.
