Még a múlt század kilencvenes éveiben kezdtek terjedni Magyarországon a passzív riasztók. Ezek több érzékelőből, egy központi egységből, kezelő- panelből és szirénából állnak. Általában kétféle érzékelőt használnak a szerelők: infraérzékelőt a mozgás figyelésére és nyitásérzékelőt az ajtók és ablakok védelmére. Az előbbi akkor riaszt, ha a lakásba nem várt személy érkezik. Az ajtó vagy az ablak kinyitását pedig mágneses elven működő két kis lapka érzékeli. Az érzékelőket egy központi egységbe kötik be, ezek annyi zónásak, ahány érzékelőre van szükség a lakásban. Itt azonban érdemes megállni egy pillanatra. A meglévő lakás védelménél nincs nagy variációs lehetőség: minden helyiségben meg kell keresni azt a helyet, ahonnan az érzékelő látja a behatolót, majd az érzékelő felcsavarozása után onnan kell indítani a kábelt a központi egységbe. Ez bizony a fal vésésével jár vagy a kábelt a falra kell ragasztani, netán kábelcsatornát építeni. Az utóbbi két megoldás nem valami szép látvány, míg az első alkalmazása után újra kell festeni a lakást. Új lakás esetében a biztonsági cégek azt javasolják, hogy a falak elkészültekor hívja ki szakemberüket a tulajdonos. Megjegyzendő, hogy a villanyvezeték és a riasztó kábele nem kerülhet egy védőcsőbe. Az előbbit erős-, míg az utóbbit gyengeáramúnak hívják a szakemberek. A központi egységnek eldugott helyet keres a riasztószerelő, de tudni kell, hogy oda áramot is kell vinni. A kezelőpanel helye az előszobában van, míg a fény- és hangjelző (a villogó sziréna) a ház külsejére, egy nehezen megközelíthető helyre kerül. A szakértők a lakásban is felszerelnek egy szirénát, hogy az is zavarja a betörőt.
A riasztórendszer elemeinek a bemutatása után következzen a működés ismertetése. Amikor az utolsó családtag is távozik otthonról, a kezelőpanelen beüti a - rendszerint - hatjegyű kódot. Ekkortól annyi ideje van kilépni a lakásból, ahány másodpercet erre a szerelő beprogramozott. Hazaérkezve újra számolni kezd a központi egység, és ha a beállított idő alatt nem érkezik meg a kód, akkor vijjog a sziréna. A rendszer hálózati áramról működik, de hogy az áramkimaradás miatt ne maradjon védtelen a ház, a hálózati áram akkumulátort tölt, és a tényleges működést ez az elem biztosítja. A szirénákban azonban külön akkumulátor található, amelyek a központi egységen keresztül kapnak töltőáramot. Ha a behatoló bármelyik vezetéket elvágja, a rendszer vészjelzést ad. A szirénák pedig - miután külön akkumulátorról működnek - egyáltalán nem béníthatók meg. Ráadásul olyan masszív fémházba szerelik azokat, hogy szétszedni sem egyszerű a készüléket.
Ezeknek a passzív rendszereknek van egy nagy átkuk: a téves riasztás. Különösen éjszaka kellemetlen a sziréna hangja, a lakóknak és a szomszédoknak egyaránt. Van, amikor pók költözik valamelyik érzékelőbe vagy egy kontaktus lazul meg és az okozza a hibát, bár egyéb oka is lehet a téves riasztásnak. Emiatt kellemesebb lehet, ha távfelügyelet vigyázza a házat, mert akkor csak egy telefonhívás érkezik a riasztásra.
A távfelügyeletbe kötött riasztó kiépítése ugyanolyan, mint a passzív rendszeré, de itt a sziréna nem kötelező elem. A központi egység korábban vezetékes telefonvonalon, ma már jellemzően mobiltelefonnal csatlakozik a felügyelet központjába. A mobilt a központi egységbe építik be. A mobil időközönként tesztjelet küld a központba, ott folyamatosan figyelik azt, hogy a kapcsolat él-e. Amennyiben elmarad az ellenőrző jel, akkor megkérik a lakástulajdonost, hogy végezzen próbariasztást. Rendszerint az átvitellel van gond és nem a berendezés a hibás. Riasztáskor pedig előbb felhívják a tulajdonost, és csak ha nem érik utol vagy nincs otthon, akkor indul a járőr. A szerződésekben általában 10-30 perc kiérkezési idő szerepel - a riasztás beérkezésétől számítva.
A távfelügyelettel foglalkozó cégek rendszerint komplett szolgáltatást nyújtanak: felszerelik a házban, lakásban a riasztót, és felügyelik az objektumot. A kínálataikban általános az, hogy a szerelésből engedményt adnak, ha a tulajdonos leszerződik velük néhány évre a távfelügyeletre. Természetesen a meglévő rendszert is kibővítik az adatátvitellel, ha a tulajdonos távfelügyeletet kér. Köztes megoldás az, amikor a központi egységbe bekerül egy mobiltelefon, de az nem a távfelügyelettel, hanem a tulajdonos mobiljával kommunikál. Ilyenkor nem kell fizetni a távfelügyelet díját, viszont nincs, aki beavatkozzon betörés esetén. Az ilyen rendszereket kínáló cégek kamerát helyeznek a lakásba, illetve a tulajdonos mobiljáról aktiválható és kapcsolható ki a riasztó. Ez azonban az alapvető problémán nem változtat. Szükség van tehát egy olyan szomszédra, aki a riasztás után felhívható, hogy ugyan nézzen már át, mi a probléma. Léteznek ma már - elfogadható áron - kamerás riasztórendszerek is. Ezeknél a központi egység szerepét egy számítógép tölti be, ezáltal - interneten keresztül - folyamatosan nyomon követhetők a lakásban történtek. Mindaddig, amíg a betörő ki nem kapcsolja a számítógépet, az addig történtek rögzíthetők egy szerveren vagy egy rejtett készüléken.
Fogalmak
Kezelőpanel - a lakás előtérben elhelyezett billentyűzet, amellyel ki- és bekapcsolható a rendszer. Emellett egyéb információkat is közöl a tulajdonossal, például azt, hogy vakriasztás esetén melyik zóna tévedett.
Késleltetés - a riasztó bekapcsolásakor a beállított idő alatt el kell hagyni a házat és a rendszer beélesedik. Hazaérkezéskor ennyi ideje van a belépőnek arra, hogy kikapcsolja a rendszert. A késleltetési idő túllépésekor a rendszer riaszt.
Védett mozgásérzékelő - a védett területen lévő kisállatok (kutya, macska) mozgását kiszűri, és azokra nem ad riasztó jelzést.
Kód - általában egy 6 jegyű szám, amelynek a kezelőpanelen történő beütése bekapcsolja vagy kikapcsolja a riasztót.
Központ - a riasztórendszert irányítja, ellenőrzi. Ebbe futnak be a különböző érzékelők jelei és innen indulnak ki a riasztási parancsok.
Kül- és beltéri fény-, valamint hangjelző - a lakásba történő behatolás esetén szirénahangot ad és villog. Belső akkumulátorral működik, a hozzá vezető kábel elvágása, sőt a leszerelése esetén is tovább funkcionál.
Mozgásérzékelő - infrasugárral figyeli a védett területen belüli, a megengedettnél nagyobb változásokat.
Nyitásérzékelő - az ajtó és az ablak kinyitását érzékeli.
Szabotázs elleni védelem - a riasztórendszer egyes elemeinek megrongálása esetén azonnal riasztó jelzést ad.
Üvegtörés-érzékelő - az ablaküveg betörését jelzi, a hanghatást és a légnyomásváltozást egyszerre érzékeli.
Vezeték nélküli rendszer - olyan riasztórendszer, amelynek az egyes elemei nem vezetékekkel, hanem rádiójelekkel kapcsolódnak egymáshoz. Falvésés nélkül telepíthető, viszont a jelek zavarhatók és időközönként elemet kell cserélni az eszközökben.
