Az elmúlt években rendezett „sztárkiállítások” hatására talán a magyar közönség is a képzőművészet felé fordult. Picasso, Rembrandt és Van Gogh képeinek megtekintéséért ezrek álltak órákat sorban, és e felfokozott érdeklődés láttán joggal remélték sokan, hogy ez a magyar alkotóművészek munkáira is ráirányítja a figyelmet. Akik ráérez a képzőművészet ízére, és kíváncsiak a magyar alkotóműhelyek munkáira is, azok számára remek program az Élesdi Művésztelep fennállásának tízéves évfordulója alkalmából rendezett kiállítás az Ernst Múzeumban. A múlt héten, hatalmas érdeklődés mellett nyitották meg a tárlatot, 19 fiatal képzőművész festményeit, szobrait és más alkotásait tekinthetik meg az érdeklődők.
A Nagyváradtól 38 kilométerre lévő Élesden (Alesden) a Magyar Képzőművészeti Főiskola 16 hallgatója – akik közül többen a marosvásárhelyi Művészeti Líceumból kerültek a budapesti intézménybe – néhány lokálpatrióta segítségével 1997-ben hozta létre a művésztelepet. Az akkor nagyrészt másodéves festő-, grafikus-, szobrász- és restaurátorhallgatók arra vállalkoztak, hogy egy olyan független műhelyt alapítanak, ahol intenzív párbeszéd alakulhat ki a különböző műfajok között. Ez a szándék szerencsésen találkozott azzal a helyi igénnyel, hogy gazdagodjon az eddig jellemzően a Nagyvárad–Kolozsvár tengely tranzittelepülésének tartott Élesd kulturális élete, és ezzel egy újabb kitörési lehetőséget adjon az ott élőknek – mesélt a kezdetekről Bodoni Dombi Zsolt festőművész, aki maga is a vegyes nemzetiségű településről származik. A művésztelep élete nem merül ki abban, hogy az éppen meghívott művészek magukra zárják az alkotóház ajtaját, ezekben a hetekben felpezsdül az élesdi kulturális élet is. A körülmények azonban nem mindig kedvezőek – erre plasztikus példa, hogy az alkotni vágyók kénytelenek a helyi strand fürdőiben elhelyezett vaságyakon és kiszélesített polcain aludni –, ami megnehezíti a fiatal művészek munkáját. Így nyugodtan mondhatjuk, hogy művésztelepet létrehozni és fenntartani egyfajta misszió.
Kolozsi Pál