Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Zavarba ejtő lemez a Ys. Zavarba ejtő meghallgatni, de még inkább zavarba ejtő írni róla. Igen, neki kell adni az év albuma címet, és gyorsan azt is szögezzük le, hogy meghallgatása senkinek sem ajánlott, aki nyugodtan akarja tölteni az ünnepeket. Az emberek nagy része valószínűleg képtelen lesz jó érzéssel – vagy egyáltalán bárhogy – végighallgatni. Az Ys ugyanis a hagyományos fogalmaink szerint bosszantó, fárasztó, teátrális és túlcsorduló album. A játékidő nagy részében nagyzenekari kíséret mellett hárfáját pengeti egy lány, aki még énekel is, és hangja olyan, mintha Björk rituális transzba esett volna. Hát kinek van erre szüksége? Ha valakit ez nem idegesítene, akkor ott van még a számok struktúrájának problémája. A lemez ugyanis öt tételből áll, ebből a legrövidebb is hét, a leghosszabb pedig tizenhét perces. Az Ys-t – egyébként is, miféle cím ez, még kiejteni sem lehet – meghallgatni tehát már önmagában is egy program, le kell ülni hozzá és figyelni, nem tud csak úgy a háttérben zsibongani.
Tulajdonképpen mi akar ez lenni? Kortárs underground komolyzene? Pszichedelikus folk? Öncélú experimentalizmus? Netán kétségbeesett eszképizmus a popzene keretei közül? És tulajdonképpen ki ez a Joanna Newsom, múltból itt ragadt hippi vagy korát megelőző zenei gondolkodó?
Ezek mind-mind teljesen reális felvetések. Legalábbis azok lennének, ha nem tudnánk az igazságot. Joanna Newsom ugyanis nem más, mint dalával az emberi lelket megbűvölő és rabul ejtő boszorkány. Egy transzcendens jelenés. Kutatásaink még folynak, hogy vajon a Földközi-tenger szirénjeinek vagy az északi vidékek pogány erdőtündéreinek családjába tartozik, netán valamelyik kínai sárkánybarlangból bújt elő. Bármi derüljön is ki, azt már biztosan tudjuk, hogy magunkon nem segíthetünk. Elvesztünk ugyanis. Mint mindenki, aki nem volt olyan szerencsés, hogy két perc után kikapcsolta a zenelejátszóból áradó nyekergést. Valami megmagyarázhatatlan erő hatására újra és újra meg kell hallgatnunk ezt az öt természetfeletti, hol energiától duzzadó, hol neurotikus, hol rejtelmes, hol szívszaggató, hol végtelen békét sugárzó, mindvégig elképesztően szuggesztív számot. Aztán meg kell hallgatnunk megint. És ez így megy tovább az idők végezetéig.
