Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az antropológusok szerint az ember az egyetlen faj, amely nem ösztönösen, hanem tudatosan „tenyészti” önmagát. Van, aki a külső és van, aki a belső szépség alapján választ párt. De micsoda valójában a szépség? Umberto Eco professzor – A rózsa neve és a Foucault-inga szerzője – 40 évvel ezelőtt kezdte el kutatni e filozófiai kérdésre a választ. Feltett szándéka volt, hogy a szépséget, a társadalom szépségről alkotott véleményét rendszerezze és könyvvé formálja. Negyven évvel ezelőtt kezdte el, ám csak most állt össze a saját jegyzeteivel, képekkel és szemelvényekkel gazdagon illusztrált mű, A szépség története. „Két dolog járt a fejemben a könyvvel kapcsolatban, az egyik, hogy a szépség fogalma relatív, a másik, hogy a szépséget általában ugyanazokkal a fogalmakkal illetjük”.
Az Európa Könyvkiadó gondozásában most megjelent könyv sorra veszi az antik szobrokon keresztül a középkor freskóin át a gépek esztétikájáig (és Marylin Monroe aktfotójáig) a szépség „vonalvezetését”, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy választ találjon a kérdésre: vajon az ókori embernek is hasonló volt a szépségről alkotott képe, mint nekünk? A lehetséges válaszokat természetesen a művészet nyelvén próbálja tálalni, hiszen az ókori és a mai társadalmak is a művészettel azonosítják a szépséget. Kitérőként Eco természetesen azt a kérdést is felteszi, hogy mi a művészet, de a válasz éppen olyan triviális, mint a szépségre adott magyarázat. A művészet az, amit az emberek annak neveznek. A szépség pedig az, ami érdek nélkül tetszik.
Persze nem minden ilyen egyszerű. Nem csak korok, hanem például társadalmi csoportok ideáljait is megeleveníti, képet ad arról, hogy mit tartottak szépnek a magas társadalmi körök, az utca embere vagy a számkivetettek. A kritikusok szerint is remekbe szabott, számtalan képpel illusztrált kötet célja, hogy az olvasó maga döntse el, illetve válaszolja meg az először több ezer éve feltett, de ma is aktuális kérdéseket.
