Emlékszünk még, mennyi vitát és vihart kavart Makovecz Imre lepkeháza, amelyet a sevillai expóra tervezett? Előttünk van vajon Vadász György különös hajója, a hannoveri világkiállítás magyar pavilonjának épülete? Netán van valami képünk arról, milyen tervek születtek az utóbb elmaradt budapesti expo épületeire? Föl tudjuk emlékezetünkben idézni egy nemzetközi vásár pavilonjait, vagy már elhomályosította őket az idő, túllépett rajtuk a kor?
Különleges kiállítás nyílt meg az Országos Műemlékvédelmi Hivatal épületének (Budapest, I., Táncsics M. u. 1.) aulájában: a Magyar Építészeti Múzeum rendezte meg a Pavilon-építészet a XIX-XX. században című tárlatot.
„A kiállítás mindig formaképzés, az új eszmék formai megjelenésének laboratóriuma, kísérleti terepe volt és az is marad: az kell, hogy maradjon!" - Szabó István építész 45 esztendővel ezelőtti sorait választották mottóul a kiállítás rendezői. Az építészét, akinek a nevéhez évtizedeken át a vásártervezés fűződött, s aki igazán jól tudta, mit jelent az a „halandó" építészeti terület, amelyet úgy nevezünk: pavilonépítészet. „Halandó" - mondhatjuk bátran, hiszen ezek a tervek csak röpke, kiállításnyi időre születnek. Néhány hét, esetleg hónap csupán az életük - a kiállítás, a vásár ideje -, s azután helyükbe lép majd az új építmény, az új kiállítás, új vásár. A szakemberek úgy is mondják, a pavilonépítészet az „ideiglenesség" műfaja, de azért hozzáteszik, hogy az ideiglenesség hátrányából sokszor erény születhet, hiszen az építmény nem önmagáért van, hanem kialakítása értelemszerűen szolgálja funkcióját, pontos és határozott teret enged a kiállított tárgyaknak, kiemeli azokat, hangsúlyozza fontosságukat.
Az OMVH székházában megrendezett kiállítás bemutatja azokat a válogatott, művészet- és építésztörténeti dokumentumokat - eredeti képeket, tervrajzokat, maketteket -, amelyek jól érzékeltetik a pavilon-reklámépítészet útját, fejlődését, jelentősebb állomásait. De nemcsak a kiállítási pavilonok láthatók itt, hanem képet kapnak az érdeklődők a kioszkpavilon, a mulatóház, a zenepavilon, a kútház, a buszmegálló- és hírlappavilon építészetéből is. Látható a magyarországi kereskedelmi pavilonok „ősének" tekinthető, XIX. század eleji, klasszicista „városligeti dohányárus házikó" terve, amely a Szépítő Bizottmány anyagában maradt fenn. De ott van az első Országos Kiállításra épült Iparcsarnok képe 1885-ből, s láthatók a századfordulót követő magyar építészeti alkotások az itáliai nemzetközi kiállításokon. A két világháború közötti Budapesti Nemzetközi Vásárok dokumentumai szép számban képviseltetik magukat a tárlaton. Pontosan nyomon követhetők azok a stílusbeli változások is, amelyek a történelemszemléletből következtek. A „Felvidék régi építési formái alkalmaztassanak!" - így szólt például a felhívás 1939-ben. A háborút követő időszak a kiállítás-építészetben is meghozta a szocreál divatját, hogy azután majd egyre jobban képviseljék a kiállítási építmények is a XX. század második felének az „ideiglenességben" is határozottan megfogalmazott, modern építész-szemléletét.
A pavilonépítészeti kiállításhoz csatlakozik az OMVH pincegalériában bemutatott, érdekes kortörténeti dokumentumokat tartalmazó tárlat a Medgyaszay-Benkó István Emlékmúzeum anyagából, amely a Lemberg és Budapest Hadikiállításai 1916-18. címet kapta.
Mindkét kiállítás július 13-ig látható, naponta (hétvégén is) 9-17 óráig.
Gyapay Dénes
Gyapai Dénes