Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A betegségbiztosításból származó díjbevételek a Magyar Biztosítók Szövetségének (Mabisz) adatai szerint 2000-hez képest tavalyra majdnem megkétszereződtek, de arányuk egyetlen évben se érte el még az egy százalékot sem. A biztosítók egészségügyi védelemből származó bevétele ráadásul 2006-ban az előző évhez képest összegben is visszesett, miközben a teljes díjbevételnél 20 százalékos volt a növekedés. Az ezen a piacon erőteljesebben jelen levő társaságok – mint lapunknak adott válaszaikból kiderül – körülbelül négymilliárd forintnyi egészségügyi díjbevételre tettek szert, mintegy 650 ezer szerződést kezelve. Valójában persze nem 650 ezren rendelkeznek egészségügyi biztosítással, hiszen egy-egy, betegségét előre bebiztosító ügyfél valószínűleg több terméket is igénybe vesz.
Az Axa Biztosító annak egyik okát, hogy ügyfeleik között nem értek el nagyobb népszerűséget az egészségbiztosítási termékkel, abban látja, hogy a kiegészítő egészségbiztosítást – ellentétben az egyéb, hosszú távú megtakarításokkal, illetve a baleset-biztosításokkal – adókedvezmény nem támogatja. A másik, ennél talán jelentősebb ok, hogy a magyar egészségügy átláthatatlan viszonyai között egyik biztosító sem volt képes olyan megbízható szolgáltatói hálózatot építeni, ahol garantálni tudná az esetleges többletszolgáltatások megfelelő színvonalon való nyújtását. A többletszolgáltatásokat Magyarországon az állampolgárok rendszerint paraszolvencia útján vásárolják meg és ez az intézményesített megtakarítási formáknak, illetve biztosításoknak a legfőbb ellensége. Hasonlóan látja a helyzetet Generali-Providencia Biztosító személybiztosítási üzletágának igazgatója, Ribényi Ákos. Általánosságban kimondható – fejtette ki az adóteher említése mellett –, hogy a magas fizetőképes kereslettel rendelkező réteg az átlagnál jobb szolgáltatási színvonalat igényel, amit ma az egészségügyi kapcsolati tőkén keresztül, illetve a hálapénz intézményének segítségével kap meg (jórészt azért, mert nincs definiálva, mi jár a biztosítotti jogviszony alapján és mi nem); a biztosítók viszont értelemszerűen csak ennél drágábban tudnak ilyen szolgáltatást kínálni. Juhos András, az Uniqa Biztosító igazgatósági tagja is a hálapénzt ostorozta: az emberek azt gondolhatják, hogy miért fizessek rendszeresen, ha elég a zsebükbe nyúlni akkor, ha baj van. E mögött annak a lehetőségnek a kihasználása áll, hogy a hálapénzért messze a valós piaci ár alatt lehet többletszolgáltatáshoz jutni, hiszen az diszponál az erőforrás felett, aki nem fektetett bele pénzt.
