Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) szakemberei a tavalyi és az elmúlt öt évre szóló nyugdíjpénztári hozamokat ismertető tájékoztatóján azt hangsúlyozták, hogy a kasszák versenyképes teljesítményt nyújtottak. Mint elmondták: a hozamok szórása meglehetősen csekély (NAPI Gazdaság, 2007. március 22., 4. oldal), tehát sem a portfóliók összetétele, sem a vagyonkezelő sikeressége nem tért jelentősen el. Számításaink szerint az átlagbefizetéseket véve alapul az egyéni számlán (amiből a tag a nyugdíjat kapja majd) öt év alatt összegyűlt pénz több mint tíz százalékkal tér el a magánkassza teljesítményétől függően. Az önkéntes pénztárak esetében pedig ez a különbség még markánsabb. Ez pedig a mi véleményünk szerint nem elhanyagolható. Amint az sem, hogy egy vagyonkezelő 2-3 százalékponttal túl- vagy éppen ugyanennyivel alulteljesíti azt a hozamot, amit a kassza portfóliójának összetétele indokolna. Ebből kiindulva a PSZÁF által közzétett adatok alapján megpróbáltuk megállapítani, hogy a kasszák közül melyiket lehet az ötévnyi hozamverseny nyertesének tekinteni. Az értékeléshez a 2006-ban elért hozamot, a pénztárak portfóliójának megfelelő referenciahozamtól való eltérést (az tekinthető kiemelkedő teljesítménynek, ha a vagyonkezelő felül tudja múlni a benchmarkot), és a hosszú távú hozamot egyaránt néztük.
Természetesen az előbbiek nem azonos súllyal estek a latba. Míg a tavalyi nettó hozamot hetedrészben vettük figyelembe, ennek kétszeresével értékeltük a referenciaérték meghaladását, utóbbinak kétszeresével pedig az ötéves időtávra elért teljesítményt. Ezzel a módszerrel a magánkasszák mezőnyének abszolút nyertese az Életút. A kassza kiegyensúlyozottan jó munkáját bizonyítja, hogy a 2006. évi és az ötéves hozam szempontjából is a második lett. Az ezüstérmet a Dimenzió vitte el, és sikerült még dobogós helyet elérnie (az előző kettőtől viszonylag jelentősebben lemaradva) a Honvédnek. Ezzel a metódussal a tavalyi hozamnyertes, az Axa (amelynél egyébként a vagyonkezelők ügyesen felülmúlták a referenciahozamot is) a tizennyolc pénztár között csak a tizedik helyet foglalja el.
Ha már a győztesekről szót ejtettük, úgy tisztességes, ha a sereghajtókat is megnevezzük. A negatív listán is akad kiemelkedő társaság. Ez pedig az Uniqa. Ha nem is ennyire, de rosszul szerepelt a Budapest és az Aranykor is. Nem szabad elfeledkezni arról, hogy az általunk kidolgozott értékelési szisztéma nem veszi figyelembe, hogy egy-egy pénztár mikor indult, esetleg milyen rendkívüli események alakították életét, és hogyan változott a befektetési politika vagy akár a vagyonkezelő. Mindez sok mindenre lehet magyarázat, a hosszabb ideje tagokat azonban valószínűleg kizárólag a nettó hozamok érdekelhetik. Öt év alatt pedig a nyertes trió átlagosan és évente öt százalékpont feletti reálhozamot produkált, míg az Uniqa esetében ugyanez mindössze 1,62 százalékpont. A Budapest és az Aranykor egyaránt meghaladta az évi 3 százalékpontos reálhozamot.
Az önkéntes pénztárak közül az Artisjus viszi el az aranyat, a többiekhez képest igencsak extrém eredményt produkálva. Ezt a kasszát (a felsorolás sorrendjében) a Ráció, az Életút, az Elmű és a Villamosenergia-ipari Társaságok Nyugdíjpénztára (Vit) követi. A sereghajtó itt is az Uniqa. Az önkéntes pénztárak közül három éves reálhozama haladta meg a hat százalékpontot (ami igazán szép teljesítménynek tekinthető), és csak az Uniqának nem sikerült elérnie még a 1,5 százalékpontot sem.
A magunk részéről vitatkoznánk a PSZÁF szakembereinek azzal a megállapításával is, hogy a pénztárak portfólió-összetétele sem tért el markánsan. Ezt, vagyis az eszközallokációs stratégiát a pénztárak vezetősége határozza meg. A befektetési politikában lefektetettek esetenként több évre szóló irányszámokat jelentenek, míg a pénztáraktól szerzett információink alapján a felülvizsgálatra a leggyakrabban félévente kerül sor. Az eltérő időtávok miatt ezért nem könnyű összevetni a portfóliók összetételét, de az, hogy ezen a téren elég jelentős különbségek is adódnak, már első ránézésre is megállapítható. Az önkéntes pénztárak jelenleg szabadabban fektethetik be ügyfeleik pénzét, ami jól látszik a hozamok magánkasszákhoz képesti nagyobb szórásában is. A pénztáraknál a részvényarány öttől egészen 50 százalékig terjed, de a hosszú és rövid kötvények, illetve a külpiaci instrumentumok súlya is meglehetősen változatos. A piaci szereplők között szaporodik azoknak a száma, amelyek a befektetési palettára ingatlant is felvettek.
A PSZÁF által közzétett adatok szerint az összes magánnyugdíjpénztár vagyonának mindössze nem egészen tíz százalékát tartotta tavaly közvetlenül részvényekben (a felügyeleti statisztika nem különbözteti meg, hogy ebből mekkora hányadot tett ki a hazai és mennyit a külföldi piacon vett papír). A befektetési jegyek aránya azonban (az állampapírok kárára) öt év alatt megkétszereződött, 14 százalék fölé emelkedett. Persze ez a kategorizálás sem sokat árul el, hiszen nem mindegy, hogy a „befektetési jegy” kategóriába pontosan milyen eszközökbe fektető alapok tartoznak. Ha az így közvetetten tett részvénybefektetéseket is beleszámítjuk, akkor a kasszák portfóliójában biztosan a 15 százalékot is meghaladja a részvények aránya.
Az idei évvel kapcsolatos befektetési tervekről még nem sokat tudni. Az viszont már kiderült, hogy például az MKB Nyugdíjpénztár az idén a külföldi befektetési termékek és részvények hangsúlyosabb szerepeltetését teszi lehetővé, a részvényhányad a pénztári portfólióban elérheti a 25 százalékot is. Ez az arány a Dimenzió esetében is hasonló, az Évgyűrűknél pedig akár 30 százalékra is felmehet. Az Életút viszont a részvények portfólión belüli arányát 17 százalékban korlátozza.
