Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
– Jól hallottam, hogy önnek három hazája is van?
– Iráni származású, perzsa anyanyelvű vagyok, 1963-ban születtem a fővárosban, Teheránban. Törökországban nyolc évig éltünk, Isztambulban és Ankarában laktunk. Nagyon szép emlékeim vannak mindkét országból, a gyermekkorom az őshazámhoz, míg a kamaszkorom Törökországhoz kapcsolódik. Ma már azonban szüleim, testvéreim, feleségem, gyermekeim és a karrierem is Magyarországhoz köt. Tizenhét éves voltam, amikor 1980-ban ideérkeztünk. Én már Budapesten, a Móricz Zsigmond gimnáziumban érettségiztem. A harmadik fiam születése után lettem magyar állampolgár – Göncz Árpád írta alá a honosításomat.
– A három ország három különböző kultúra, melyiket érzi magához a legközelebbinek?
– Számomra az életben az igényesség a legfontosabb. Nagyon sok kultúrát ismerek, s persze perzsául, törökül is beszélek az angol és a magyar mellett.
Büszke vagyok rá, hogy sokkultúrás családban nőttem fel, ez nagyon gazdaggá tette a fiatalkoromat. Ma már magyar állampolgárként élem az életemet, s ekként tekintek a jövőbe. Egyébként pedig: mindent szeretek, ami jó, általában nagyon eklektikus a gondolkodásom és az érdeklődésem, s nem részesítek előnyben egyetlen stílust sem. Erre jó példa a zene. Fiatalabb koromban néptáncoltam, ezért jól ismerem és ma is nagyon szívesen hallgatom a magyar népzenét. Emellett azonban élvezetet okoz az ázsiai hangvilág, sőt a modern dzsessz is.
– Ezt a változatosságot mintha a szakmai pályafutása is tükrözné…
– Először informatikai, szervezési területen dolgoztam, de később, amikor a Müszi tőzsdére került, én lettem a befektetői kapcsolattartó, tőzsdei szakvizsgát is tettem. A GiroCreditnél közepes méretű privatizációkat (például a Globus és a Graboplast magánosítását), tőkepiaci bevezetéseket irányítottam. Az ING Barings vezérigazgatójaként, a tőkepiaci fellendülés idején, nagyon sikeres céget sikerült felépítenünk. Sok kollégát vettem fel, sok jó üzletet csináltunk együtt. Amikor a piac megtorpant, úgy éreztem, ideje más dologgal foglalkozni. A Cofinec tőzsdei bevezetését az ING-Barings csinálta, a cég tehát az ügyfelem volt. Pénzügyi vezérigazgató-helyettesként nagyon nehéz időszakban kerültem a társasághoz. A céget át kellett szervezni, veszteséges üzletágaktól kellett megszabadulni, létszámot kellett csökkenteni, mérsékelni a lekötött tőkeállományt. A részvényesek belegyezésével aztán eladtuk a társaságot szakmai-pénzügyi befektetőknek, és ki is került a tőzsdéről. Ezután elhagytam a Cofinecet és a Deutsche Bank vezérigazgatói pozícióját vállaltam el: hat éve itt vagyok.
– Úgy érzi, sima útja volt?
– Nem tudom, mennyire volt az. Az én generációm mindenesetre nem így élte meg. Azt tudni kell, hogy 28 évesen lettem egy nem akármilyen intézmény, az új magyar tőzsde ügyvezető igazgatója. Ez a korai felelősségvállalás a fiatalságunkat nagyon megterhelte, akárcsak a későbbi pozíciók. Sokszor elfáradtam a pályám során, sokszor éreztem azt, hogy túl nagy teher van rajtam. Mégis – több kortársamhoz hasonlóan – szerencsés az életem. Mindez persze nyilvánvalóan sok munkával, felelősséggel, stresszel és kevés magánélettel járt. Most, így negyven felett, úgy érzem, kezdem megtalálni a megfelelő egyensúlyt a magánélet és a szakmai élet között. És ami fontos: nagyon szeretem, amit most csinálok.
– A Deutsche Bankot idehaza a vállalati bankok között tartjuk számon. Nem túl kis piac ez egy ilyen nagy, nemzetközi csoport számára?
– A Deutsche Bank a világ egyik legjelentősebb vállalatfinanszírozási bankja, amely a legkorszerűbb termékekkel rendelkezik ezen a piacon. Magyarországra későn érkeztünk, ezért csak egy komoly réspiaci pozíció juthatott a számunkra. Éppen ezért a Deutsche Banknak nagyon gondosan kiszámított növekedési pályán kellett járnia. Saját piacainkon igen jó a teljesítményünk. A devizakereskedelemben a legnagyobbak vagyunk, a kötvénykereskedelemben is az élmezőnybe tartozunk, ugyanígy a nagyvállalati finanszírozásban. Bankunk jelentős nyereséget termel. Sikeres szervezet vagyunk, s olyan, értékes munkatársaim vannak, akik külön-külön a saját területük legjobbjai közé tartoznak a bankszakmában.
– Milyen pályát futhatnak be a jövőben itt, illetve ebben a régióban?
– Nem áll távol a Deutsche Bank-csoporttól, hogy a nagy piacokon – mint Románia, Törökország és Lengyelország –, ha talál megfelelő akvizíciós célpontot, felvásárlással növelje piaci részesedését. Magyarországi stratégiánkban azonban rövid távon nem tervezek változtatást. Azt tartom szem előtt, hogy amit most csinálunk, azt sikeresen folytassuk tovább.
– Néhány hazai bank vizsgálta már a fiókká válás lehetőségeit, előnyeit és hátrányait. A Deutsche Bank esetében szóba kerülhet, hogy a német anyabank fiókjaként működjenek tovább?
– A fiókká válás számomra az egyik cél. Ha nem változik meg magyarországi stratégiánk, s fenntartjuk jelenlegi szervezeti felépítésünket, sok területen egyszerűbbé válna a működés, az ügyvitel. Számos logikus érv szól amellett, hogy egy kicsi szervezet, amely regionális munkamegosztásra kényszerül, fiókosodjon. Ám a mai magyarországi szabályok nem kedveznek ennek a folyamatnak. Jelenleg ezeket elemezzük, s ha megtaláljuk a számunkra megfelelő módot, lépni fogunk. Azoknak a bankoknak a vezetőivel, amelyek a fiókká alakuláson gondolkodnak, rendszeresen találkozom, egyeztetéseket folytatunk a témában, illetve ha szükséges, lobbizunk is.
– A következő években milyen átalakulásra lehet számítani a magyar bankpiacon?
– Ma már nem gondolom, hogy a piaci koncentráció tovább folytatódik, hiszen az már nem Magyarországtól, hanem a régiótól függ. Magyarország bankrendszerét erős, jó nevű, kiválóan gazdálkodó regionális bankok tartják kézben. Az OTP is kiváló pénzintézet, amelyet már szintén nyugodtan lehet regionális bankként említeni. A magyar bankrendszert stabilitás, erős anyavállalati háttér, erős piaci verseny, komoly termékfejlesztés fogja jellemezni a következő években. Amennyiben a kamatverseny fokozódik, jelentősen növekedhet a lakosság további eladósodása, mind a lakás-, mind a fogyasztási hitelek, mind a lízing piacán. Szerintem a következő három-négy évben erősödő versengés mellett tovább bővül a bankpiac, s megismétlődhetnek az elmúlt években látványosan növekvő banki eredmények.
– Mint a legnagyobb deviza- és kötvénykereskedő bankok egyikének vezetője, hogyan látja: a makrogazdasági helyzet vezethet pénzügyi válsághoz?
– Ma nem érzem azt, hogy bármilyen spekulatív jellegű pozíciók épülnének a forint ellen. De ez a helyzet gyorsan meg is változhat. A reálkamat, a kamatfelár erős, az MNB már megmutatta, hogy a forint védelme érdekében akár drasztikus lépéseket is tud tenni. Úgy tűnik, hogy a makrohelyzettel szemben ma a piac megbocsátó. Más országokban is jelentős a kereskedelmi és a költségvetési hiány, Magyarországról pedig általában pozitív a vélekedés. Mindez nem jelenti persze azt, hogy a politikusoknak folytatniuk kell, amit eddig csináltak. Greenspan mondta nemrégiben, hogy az a siker, amelyet a Fed a politikai kockázatok kezelésében, a rendszer stabilitásában elért az Egyesült Államokban, elszemtelenítette a befektetőket más piacokon. Nőtt a befektetők kockázatvállalási készsége, bátrabbá váltak. Ez azonban aligha marad örökké így.
