A pénzügyi kultúra általános fejlesztése terén alighanem a legnagyobb szerepet a sajtóban általában nem túl nagy teret kapó takarékszövetkezetek játszhatják. A Szigetvár és Vidéke Takarékszövetkezet elnöke, Kiss Endre tapasztalatai szerint az átlag lakossági ügyfél esetében kis lépésekben lehet haladni. Ennek részét képezheti ma még elsősorban a lakossági bankszámlához kapcsolódó alapszolgáltatások: bankkártya, csoportos beszedések, folyószámlahitel népszerűsítése. Ezeket egészítik ki az e-banking termékek, a különféle SMS-szolgáltatások (bankkártyaforgalom-figyelő, számlaforgalom információs szolgáltatások), illetve az internet banking.
A Répcelak és Vidéke Takarékszövetkezet esetében – Molnár Árpád, az igazgatóság elnöke tájékoztatása szerint – úgy látják, hogy csak részlegesen tudják befolyásolni az ügyfelek szokásait. Annyit azonban már sikerült elérni, hogy a lakossági számlával rendelkező ügyfeleik közel negyede használjon bankkártyát. Azt érzékeljük – fejtette ki a Halászi Takarékszövetkezet elnök-ügyvezetője, Illés Zoltán –, hogy képesek vagyunk jó irányba befolyásolni ügyfeleink szemléletét, megtakarítási hajlandóságát. A helyzetet véleménye szerint nehezíti azonban, hogy mindenki egyre inkább a kamatokra érzékeny és kevésbé foglalkozik a szolgáltatások egyéb költségeivel (például: a kereskedelmi bankok magasabb kamataival szemben már minden pénzintézet készpénzfelvételi díjat vezetett be, ami jelentősen csökkenti a tényleges hozamot).
A tömegtermékek esetében követő magatartásra is kényszerülünk, de az sokat segít, hogy az ügyfelek részéről mind alapvetőbb elvárás egyfajta pénzügyi „tanácsadói” szerepkör betöltése ügyintézői szinten is – állította a Monor és Vidéke Takarékszövetkezet illetékese. Az integráción kívüli szövetségbe tartozó Siklósi Takarékszövetkezet ügyvezető igazgatója, Bognár Károlyné a regionális eltérésekre hívta fel a figyelmet: a korszerűbb termékeik iránt ugyanis a városi fiókokban nagyobb az igény, mint a kisebb településeken levőkben. Számos területen jelenleg még nehéz elfogadtatni az ügyfelekkel az új banki szolgáltatásokat, de a fiatalabb nemzedéknek már a kisebb településeken lévő fiókokkal szemben is komoly elvárásai vannak. Ez a takarékszövetkezet (persze másokhoz hasonlóan) a standard termékek mellett igyekszik saját egyedi termékeket is kialakítani, de a bankrendszerben zajló rendkívül erős verseny miatt a piac megtartása és növelése céljából időnként szintén követő magatartásra kényszerül.
Előfordul azonban az is, hogy egy-egy újabb megoldás még az azt bevezető takarék számára is meglepő módon kedvező fogadtatásra talál. Az új termékekre – hangsúlyozta Kiss Endre – nem egyszer a várakozásainkat is meghaladó mértékű igény mutatkozott. Közel ezer – elsősorban vállalkozó – ügyfelük használja évek óta home banking rendszerüket. Kimagasló az internet bankinget igénylők köre, 2005 tavaszára 1500-nál többen – a szövetkezet által vezetett lakossági számlák tulajdonosainak 10 százaléka – választották ezt a lehetőséget.
A Pannon Takarékszövetkezetnek is az a tapasztalata, hogy minden modern elektronikus szolgáltatásra (internetbank, mobil átutalások) dinamikusan nő az igény. A betéti kártyáknál tapasztalt jelentős felfutáshoz képest kisebb keresletre számítanak viszont a hitelkártyák esetében, már csak azért is, mert folyószámla-hitelükkel eddig is kiszolgálták kártyabirtokos ügyfeleik igényét. A Siklósi takarék ezzel szemben mindkét általa kínált hitelkártya típus esetében (MasterCard Gold és Széchenyi kártya) az idén tavasszal észlelt növekvő érdeklődést. Szigetvár egyébként éppen most indult el a lakossági hitelkártyával. A Répcelaki takarék – amely a home banking lehetőségét már egy éve megteremtette – hitelkártyával és devizaalapú kölcsönkonstrukcióval egyelőre csak „elméleti síkon” foglalkozik. Mint megtudtuk, azok bevezetése – mindenekelőtt a költségektől függően – nem zárható ki.
Világosan látszik tehát, hogy miközben az elektronika még a kisebb falvakban is utat talál magának (viszonylag kedvezőtlen tapasztalatokról ezen a téren csak Molnár Árpád számolt be), a devizahitelezés felfutására aligha lehet számítani. Ennek persze két oldala van, az ügyfelek mellett ugyanis mintha maguk a takarékok is idegenkednének ezektől a termékektől. Illés Zoltán egyenesen azt állította, hogy a kockázat miatt még mindig kifejezetten óvják ügyfeleiket a devizaalapú kölcsönöktől. Meggyőződésük ugyanis, hogy hosszabb távon veszélyes devizában eladósodni, inkább a piacképes forinthitelek terén erősítenek. A Pannon takarék üzletileg is előnyösebbnek tartja a forinthitelezést, mivel az számukra nagyobb hozamot és kisebb adminisztrációt jelent.
