A bankkártyás fizetés alternatív lehetőség az áruk értékének kiegyenlítésére, egy kényelmi szolgáltatás a kereskedő és vásárló kapcsolatában – válaszolta megkeresésünkre az OTP Bank illetékese. A hazai és nemzetközi joggyakorlat szerint amíg vannak más, a kereskedő által elfogadott és elérhető módszerek a fizetésre, addig nincs ok kártérítésre – szólt a válasz. Ez lényegében azt jelenti, hogy amíg a készpénz közforgalomban van – és biztos, hogy még évtizedekig forgalomban lesz –, addig bizony nincs lehetőségünk kártérítést követelni a kártyaelfogadó terminált üzemeltető banktól.
Az OTP szerint az ilyen kellemetlenségek esetén áthidaló megoldást jelenthet a kézi bankkártyalehúzó (inprinter) használata, ám azt nem árt tudni, hogy a köznyelvben „vasalónak” becézett eszköz csak a dombornyomott kártyák elfogadására képes, márpedig hazánkban (és a világon) ezeknél messze elterjedtebbek a csupán elektronikus környezetben használható, síkfeliratú plasztikok. A másik ok, amiért szkeptikusak lehetünk az inprinteres vészmegoldással kapcsolatban, az az, hogy miközben a kereskedelmi egységekben elhelyezett POS-berendezések száma a Magyar Nemzeti Bank adatai szerint tavaly 16,8 százalékkal, 24 395-ről 28 501-re nőtt, addig a vészhelyzetekben (úgynevezett back-up megoldásként) alkalmazott kézi lehúzók száma 4889-ről 4147-re csökkent.
Az OTP szerint ugyanakkor végső esetben még van lehetőség arra, hogy a kereskedő a POS-terminál használhatatlansága esetén is meg tudja oldani a kártyaelfogadást. A kereskedőnek ugyanis lehetősége van arra, hogy telefonos felhatalmazással kérjen engedélyt a tranzakcióra. Ilyenkor a kereskedő a vevő jelenlétében felhívja a HelpDesket, és a kártyaszám alapján azonosítják az ügyfelet, majd egy bizonylat kiállításával igazolják a tranzakciót. A megoldás hátránya, hogy aligha alkalmazható egy zsúfolt kereskedésben, ráadásul – tapasztalatok mutatják –, erre a megoldásra nincsenek felkészítve a pénztárosok – az ügyfelek pedig egyáltalán nem tudnak róla.
