Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Bár még sok meleg nap áll előttünk, a nyaralótulajdonosok egy része az iskolakezdéstől egyre gyakrabban látogat majd le a hétvégi házba, s egy-két hónapon belül szinte mindenki megkezdi az előkészületeket az üdülő lezárására.
A tél és az üdülőterületek nyugalma ugyanakkor izgalmakat okozhat a nyaralótulajdonosoknak: az elhagyott telkek komoly vonzerőt jelentenek a tolvajok számára, épp ezért aligha meglepő, hogy évről évre jelentős a nyaralófosztogatásokból eredő kár.
Az ilyen károk ugyanakkor – azon megoldás helyett/mellett, hogy a telek „zárásakor” minden mozgathatót az autóra felpakolva hagyjuk el a nyári hétvégék színhelyét – biztosítással is védhetőek. Azt viszont igen kevesen tudják, hogy a nyaralóbiztosítási feltételek jelentősen eltérőek a „sima” házbiztosításoktól. A biztosítók mindegyike – épp a megnövekedett kockázat miatt – a „hagyományos” ingatlanbiztosítások esetében vállalt kártérítési limit 30–35 százalékán hajlandó csak biztosítani az üdülőkben hagyott értékeket a betöréses lopáskár esetén. Ez azt jelenti, hogy egy állandóan lakott ingatlan esetében azonos díjért 3 milliós vagyoni kockázatot vállal a biztosító, míg az üdülő esetében ez a mérték legfeljebb 1-1,2 millió forint.
Az üdülők esetében emellett a biztosítók mereven elzárkóznak bizonyos kiemelt értékek – műalkotások, ékszer – biztosításától, ezeket az értékeket még akkor sem lehet az anyagi kár ellen megvédeni, ha az ügyfél vállalja a szokásos biztonsági zárnál komolyabb védelem (rács, riasztó) kiépítését. Ugyanakkor az ilyen eszközök használata növeli az „egyéb” károk kártérítési limitszintjét – mondta lapunknak Török Miklós, az Allianz Hungária Biztosító Rt. ügyvezető igazgatóhelyettese.
A biztosítók jelentős része a kártérítési limitszint csökkentése mellett magasabb díjat is kér a betöréses lopás kockázat kapcsán az üdülőbiztosításkor. A Generali-Providencia esetében a kalkuláció alapja az ingatlan földhivatali besorolása, s csak akkor van esélye az ügyfélnek olcsóbb szolgáltatási díjszintet elcsípnie – és persze a kizárásokat elkerülnie –, ha bizonyítja, hogy a nyaralóterületen álló ingatlan használatszerűen lakott. Szabó Zoltán, a társaság lakossági és kisvállalati csoportvezetője szerint ebben az esetben a ház egy év során maximum 30 napig állhat üresen.
A betöréses lopás kockázata mellett a téli álomra kényszerített nyaralókra a „hagyományos” veszélyek bizonyos része is hatványozottan hat. Török Miklós szerint az egyik legnagyobb kártételt a nem-, illetve rosszul víztelenített vezetékek szétfagyása okozza, amelyek a tavaszi olvadáskor szétáztatják a gazdáját váró épületet és a benne hagyott berendezési tárgyakat. Amennyiben a víztelenítés elmarad, a tulajdonos nem tesz eleget a biztosítási szerződésben foglalt kármegelőzési és kárenyhítési kötelezettségének, így nem számíthat a biztosító segítségére a baj bekövetkeztekor – mondja az Allianz Hungária szakembere. Előfordulhat persze olyan extrém eset, amikor a tartós hideg még a víztelenített vezetéket is összeroppantja. Ilyenkor azért a biztosítók is meggyőzhetők – állítja Szabó Zoltán. A csoportvezető szerint a „normál” lakáskároknál komolyabb veszélyt jelenthetnek a hosszú időre elhagyott üdülők esetében a hónyomás miatt beszakadt tetők, illetve a beázás, hiszen a késői észlelés miatt jelentősen megnövekednek a kárértékek.
Ahogy a lakásbiztosításokra, úgy az üdülőbiztosításokra is jellemző az alulbiztosítottság: az üdülőtulajdonosok ritkán jelzik a biztosító felé az értéknövelő felújításokat, s így bizony azt kockáztatják, hogy baj esetén lényegesen kisebb biztosítási összeget kapnak – mondja Maják Viktor, az Union Biztosító Rt. szóvivője. Külön gondot jelent a hozzáépítés: a telek hátsó részén kialakított kis ház esetleges leégése sok ügyfélnek okoz kellemetlen meglepetést, hiszen a biztosító saját felvett adatai szerint „nem is tud” arról, hogy valóban káresemény következett be. Ugyancsak bejelentésköteles – hívja fel a figyelmet az Union szóvivője – a nyaralók komfortszintjének emelése, igaz, számos társaság kínál olyan szerződést, amelyben már alapesetben benne foglaltatik a magasabb komfortszinthez tartozó többletkockázat fedezete.
