A statisztikák egyértelműen azt mutatják, hogy a befektetőknek érdemesebb pénzüket közvetlenül állampapírba fektetni, mint a bankoknál betétként elhelyezni. Az átlagok azonban - amint az látható a grafikonunkon szereplő görbék esetében is - jókora eltéréseket takarhatnak. Nemcsak a különböző hónapok értékei, hanem az egyedi pénzintézeti ajánlatok alapján is. A befektetési döntések meghozatala előtt arra sem árt figyelni, hogy a különböző instrumentumokhoz milyen költségek kapcsolódnak. Egy dolog ugyanis, hogy mekkorák a közzétett benchmarkok (az állampapírok másodlagos piacán lejáratonkénti kialakult hozamok), és az, hogy mi milyen feltételekkel juthatunk hozzá ezekhez a papírokhoz a brókercégeknél, a bankoknál, vagy akár a kincstárnál. Hasonlóképpen számolni kell azzal is, hogy mennyibe kerül pénzünket a bankok között mozgatni (milyen mértékű például a pénztári készpénzfelvét díja, illetve az átutalási jutalék).
A legutóbbi fejlemények alapján mindenesetre célszerűnek látszik, hogy a befektetendő pénzzel rendelkezők olyan számlavezető bankot válasszanak, amely aktív szereplőnek számít a lakossági hitelpiacon. Ez ugyanis jobban rászorul a forrásokra, a betétgyűjtés érdekében tehát biztosan jobb kondíciókat kínál (a saját számlák közötti átvezetés pedig akár díjtalan is lehet). Bizonyos összeghatár fölött viszont a pénzük értékére gondosan vigyázók nem kerülhetik el, hogy a befektetési palettát szélesebb értelemben (a bankbetét és állampapír mellett a részvényekre és befektetési jegyekre is gondolva) ne tekintsék át. Ma már azonban akár mindez együtt is megtehető egy megfelelő banki partnerrel.
B. Judit Varga