Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Készpénzt nem akar kapni? - előfordulhat, hogy hamarosan a magyar hipermarketekben bankkártyával fizető ügyfélhez a pénztáros kisasszony ilyen kérdéssel fordul majd. Lapunk információi szerint ugyanis egyre több bank mérlegeli a cash-back szolgáltatás esetleges bevezetését.
A tranzakciótípus lényege, hogy a boltban vásárló ügyfélnek a megvásárolt áruk ellenértékén felül egy kisebb készpénzösszeg felvételére van lehetősége az áruház pénztárából. A pénztáros a bankkártyáról a készpénzfelvétellel növelt összeget húzza le, ami azt jelenti, hogy a készpénzfelvétel - csakúgy, mint a vásárlás - az ügyfél számára ekképp ingyenes, a banki jutalékot a teljes tranzakció után a POS-automata üzemeltetője fizeti. A vásárló a kapott készpénzzel megoldhatja kisebb vásárlásait, parkolójegyet fizethet - vagyis számára jó üzletnek tűnik ez a megoldás.
De miért éri meg a szolgáltatónak az, hogy az ügyfele által felvett pénz után is kifizesse a tranzakciós jutalékot? Azért, mert így még jobban magához tudja kötni az ügyfelet, de nem elhanyagolható az sem, hogy ezzel a megoldással csökken a pénzfeldolgozás és -szállítás költsége, hogy a biztonság növekedéséről már ne is beszéljünk. Persze a szisztéma csak a kifejezetten nagy forgalmú hipermarketek számára előny, kis üzletek ilyen szolgáltatásra bizonyosan nem vállalkoznak.
A cash-back Európában leginkább Nagy-Britanniában terjedt el. Mint azt Radu Obreja, a VISA regionális alelnöke elmondta, a szigetországban az ilyen tranzakció esetében nincs minimális költési limit, vagyis az ügyfél a költés összegétől függetlenül dönthet úgy, hogy készpénzt vesz fel. Megkötés ugyanakkor, hogy egy tranzakció során maximum 50 fontot kaphatnak kézhez a pénzt felvevő vásárlók.
Magyarországon elvben már van lehetőség a cash-back szolgáltatás bevezetésére - nyilatkozta lapunknak Zdenek Houser, a MasterCard Horvátországért és Magyarországért felelős igazgatója, aki szerint több bank érdeklődik is e szolgáltatás iránt. Lapunk információja szerint a Visa már tartott bemutatót is az érdeklődőknek. Wolf László, az OTP Bank vezérigazgató-helyettese a nyár elején úgy nyilatkozott, hogy bankjukat - mint a legnagyobb kibocsátót és elfogadóhálózat-üzemeltetőt - érdekli a cash-back szolgáltatás, ám a bevezetésről még korai beszélni. Lényegében hasonló választ kaptunk a másik nagy piaci szereplőtől, a Kereskedelmi és Hitelbanktól is, ám ők úgy nyilatkoztak, hogy a szolgáltatás piaci bevezetése egy éven belül bizonyosan nem várható.
Míg Európában a cash-back szolgáltatás hódít, addig az Egyesült Államokban ennek a fizetési formának egy teljesen kifordított változata is használatos. Az úgynevezett cetlis atm-ek (POS atm) nevükkel ellentétben nem készpénzkiadó automaták (ATM-ek), működésük ugyanis leginkább a POS-terminálokhoz hasonlít. Itt az ügyfél a fizetés előtt a POS atm-készüléken kiválasztja azt az összeget, amennyit "fel kíván venni". Ezt az összeget a gép a bizonylatra nyomtatja, megterhelve birtokosának kártyaszámláját. A cédulát, hasonlóan a készpénzhez, a kártyabirtokos a pénztárosnak adja oda, aki - amennyiben a vásárolt áruk értéke kevesebb, mint a kinyomtatott bizonylat - készpénzt ad vissza.
Az ügyletben az ügyfél jár a legrosszabbul, hiszen a tranzakció elvben készpénzfelvételnek minősül - igaz, a tranzakció díját nem a bank, hanem a kereskedő saját maga állapítja meg (surcharge díj), így az alacsonyabb lehet a rendes pénzfelvét költségénél. A kereskedő viszont az általa bérelt atm-forgalom után jutalékot kap a banktól, ezért cserébe csak az atm-ek heti 30-50 dolláros bérleti díját fizeti. Ez a megoldás - szemben az atm-ek gyártási, üzemeltetési és bankjegyekkel történő rendszeres feltöltési költségeivel - olyan alacsony forgalmú vagy kis összegű árukat kínáló helyeken is rentábilissá teszi az eszközök használatát, ahol nemhogy egy ATM, de egy kereskedői POS-terminál működtetése sem lenne rentábilis.
A megoldás természetesen komoly vita tárgya az USA-ban is, miután a jutalékok mozgása meglehetősen kérdéses. Nem véletlen, hogy a közelmúltban egy kisebb, ilyen berendezések telepítésére specializálódott társaság bíróság elé vitte ezen ügyletek POS- vagy ATM-tranzakcióként való értelmezésének - máig sem tisztázott - ügyét. Az érdekellentét nyilvánvaló: a tranzakciófeldolgozók és a kártyatársaságok számára az lenne fontos, hogy az ilyen fizetések POS-tranzakcióknak minősüljenek, hiszen ezek után magasabb interchange-díjat számíthatnak fel, mint készpénzfelvételkor. Ha viszont tisztán készpénzfelvételnek minősülne az ügylet, akkor az ügyletekért tetemes díjat kapó ATM-üzemeltetők hízhatnának jobban a pénzfelvételért kapott jutalékból. Ez ugyanakkor ellentétes a kereskedők érdekeivel is, hiszen a klasszikus készpénzkiadó automatákat is telepítő társaságok részesedése az interchange-tortából éppen azt a részt vinné el, amely a cetlis berendezések gazdaságos működtetését biztosítja. Az ATM-es elszámolást tovább bonyolítaná, hogy az adatfeldolgozók jelenlegi szoftverei sok esetben a cetlis atm-műveleteket nem képesek pontosan különválasztani a POS-tranzakcióktól, illetve ezeket jelezni a bankoknak. Ez tehát újabb költségeket róna a rendszerre.
