Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
… és borzasztóan rosszul járnak, ha egy bevásárlóközpontban próbálják beváltani pénzüket. Két shopping centert is felkerestünk, s döbbenten tapasztaltuk, hogy az itteni irodák specialistája, az Exclusive Change vételi árfolyamai brutálisan alulértékeltek. A Duna Plazában az adott napi MNB középárfolyamtól 6,41 százalékkal tért el az euró-, 6,1 százalékkal a dollárvételi ajánlat, de a Westendben is 5 százalék körüli volt a különbség. A Westendben ugyanakkor finom árkartell érvényesül: az általunk fellelt másik pénzváltó, a Northline fillérre azonos árakat hirdetett meg. Átbotorkálva a Nyugati pályaudvarra ennél komolyabb trauma ért minket: az Interchange rendkívül bonyolult árfolyamtáblájának tanúsága szerint 250 ezer forintos árfolyamértékig döbbenetesen alacsony, a középárfolyamtól több mint 20 százalékkal elmaradó áron lehet csak eurót vagy dollárt beváltani, sőt a felesleges forintjaikat visszaváltani akaró külföldieket hasonló mértékben megdrágított valutaeladási árak várják – közel 1000 eurós értékig. A magyar turista ugyanakkor átlagos euró, s az átlagtól kissé elmaradó dolláráron válthat pénzt. Nagyon kedvező vételi árat ajánl a Nyugati másik pénzváltója, a Quick Change, azt csak a Rákóczi úton felfedezett IBLA tudja megverni, ahol a vételi árfolyam és a hivatalos jegybanki érték közötti különbség a dollár esetében 1 százalék alá is szelídül.
Eladási oldalon kiegyenlítettebb a mezőny – a pénzváltók a magyar turistákkal a jelek szerint finomabban bánnak. A felkeresett nyolc váltóhelyen az euróárfolyamok 0,8–1,68 százalékkal tértek el a középárfolyamtól, a dollár esetében 1,64–2,83 százalékos eltérést mértünk. A legolcsóbbnak a Quick Change bizonyult, míg vásárolni a Good Change-hoz volt a legkevésbé érdemes menni az adott napon.
A magyarok egyik legkedveltebb nyári, nem euróövezethez tartozó célpontja Horvátország – épp ezért megnéztük a kunaárfolyamokat is. Az MNB által nem jegyzett pénznemet a váltók 36,5–37,5 forintért kínálták – vagyis a szórás nem túl komoly. Egy kiadós családi nyaraláshoz elegendő – 300 ezer forint értékű – bankjegy ugyanakkor a váltók elmondása szerint nem mindig van náluk. Így tudtuk lemérni a váltóhelyek személyzetének segítőkészségét. A legrosszabbul az Interchange vizsgázott: az eladó röviden közölte, hogy ennyi pénz nem szokott náluk lenni, majd lezárta a beszélgetést. A Northline váltója a cég Petőfi Sándor utcai központjába irányított bennünket, míg az IBLA munkatársa azt ajánlotta, hogy ilyen kéréssel az Erzsébet körúti fő irodájukat keressük, de legalább egy nappal korábban szóljunk oda. A Good Change váltója az iroda telefonszámát írta fel egy papírra, mint mondta, ha egy nappal korábban szólunk, kihozatja a szükséges valutát. Ugyancsak papírdarabra írta fel az iroda számát a Duna Plaza Exclusive váltójának munkatársa, de azért jobban esett, hogy az IBLA-tól, a Quick Change-től és a Nyugati aluljáróban lévő Jolly Jokertől „cégkártyát” kaptunk. A Quick Change-nél és a két általunk felkeresett Exclusive-váltóhelyen ott jártunkkor egyébként rendelkeztek a számunkra szükséges kunamennyiséggel.
Végül a szabályok: a jogszabályban előírt módon valamennyi váltóhelyen felleltük annak a banknak a nevét, amellyel az adott váltóhely kapcsolatban áll – bár ez a Northline esetében nem volt túl egyszerű, ugyanis csak egy gépelt papír jelezte. Igaz, a cég nevét is csak hosszas keresgélés után találtuk meg. A Quick Change viszont színes neontábláján öles betűkkel hirdette partnere nevét. Arról, hogy 300 ezer forint felett a váltás feltétele az azonosítás, minden váltóhelyen találtunk tájékoztatást, igaz, a Northline-nál ezt is keresgélni kellett. Ami a váltóhelyek kultúráltságát illeti, a Jolly Joker kirendeltsége okozott „gondot”, örültünk viszont, hogy a Good Change viszonylag szeparált lehetőséget biztosít a váltásra. Hasonló módon jó pontot érdemel a Quick Change, ahol kis tábla hívta fel a figyelmet, hogy jelentősebb összeg váltása esetén rendelkezésünkre áll a diszkréciót biztosító belső termük.
