Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A nyarat Budapesten az idén útfelújítások, közlekedési dugók jellemzik. Kár azonban feleslegesen az autók között araszolgatni négykerekűvel reggelente: két motorizált kerék is elég ahhoz, hogy eljussunk a célhoz. Aki megtanult kerékpározni, annak nem okoz gondot a robogózás sem, néhány nap alatt meg lehet tanulni, ráadásul 50 cm3-ig elég hozzá a B kategóriás jogosítvány és egy bukósisak. Elvileg a biciklizéshez képest csak annyi a különbség, hogy a jobb oldali markolatot forgatva adunk gázt, továbbá az első fék is jobb oldalt van, nem a kerékpároknál inkább megszokott balon. Továbbá kezelni kell az indexet, figyelni a tükörben és közben egy jóval nehezebb szerkezettel megtalálni a helyes egyensúlyt.
A kétkerekű modellek gyökerei Olaszországig nyúlnak vissza. Bár a japán modellek ezen a piacon is előretörtek az elmúlt évtizedekben, de a legtöbb európai országban a robogó lényegében a Vespa szinonimája, a márka nem egyszerűen „egy”a robogófajták közül, hanem „a” robogó. Természetesen vannak más talján márkák is, ilyen például a sportosabb irányvonalat képviselő Gilera. A márka két kisebb robogót is kínál, a Stalker és a komolyabb Runner közül ez első a kezdők, míg az utóbbi már tapasztaltabb robogósoknak ajánlható.
A Stalker annak a masszív divatirányzatnak a tagja, amelyet alapvetően úgy fejlesztettek, hogy mindent kibírjon. Erről árulkodnak a nagy terepgumis kerekei, amelyek a magas oldalfal miatt szerencsére nem padkaérzékenyek. Így kicsit krosszos stílusban is lehet vele közlekedni, miközben nem kell attól félni, hogy szétesik. Az öblösebb gumik egyetlen hátránya a rosszabb egyenesfutás, ami azért a robogók által elérhető sebességeknél még egyáltalán nem zavaró, inkább akkor érezhető, ha valaki bátrabb és kanyarban döntögeti a motort. Ilyenkor kicsit kúszik, de nem vészes, ha vezetője nem akar túl gyorsan kanyarodni. A Stalker ilyen szempontból nagyon kézre esett, hiszen a fékei már elsőre természetesnek tűntek, a gázreakció is gyorsan kitapasztalható, a futóműve pedig annyira puha, hogy a kisebb úthibák meg sem kottyannak. Eközben a tömege mindössze 87 kg, ami nem számít nehéznek, így megtartani sem ördöngösség. Teljesen jól lehet vele egyensúlyozni, és csak a durva úthibák bontják meg a nyugalmát.
A Stalker tehát alapvetően jól kezelhető és sokat bír, miközben képes akkora sebességre, hogy simán fel lehet vele venni az autósforgalom ritmusát. Ráadásul a fogyasztása is kellemes, lendületes közlekedés mellett 2-2,5 literes étvágyát nem nehéz elviseli.
A Runner már komolyabb példány. Az 50-esek között kifejezetten nagytestű robogónak számít, és azért ekkora, mert a nagyobb motorok által támasztott igényeket is teljesítenie kell. (Ez a típus ugyanis egy nagyobb, négyütemű 200 cm3-s motorral is készül, igaz, ehhez már szükség van a motoros jogosítványra.) A termete talán kezdetben ijesztő, sőt a tömege is, és az is igaz, hogy elsőre meglepően nehéz mozgatni vagy leállítani. Ennek azonban vannak előnyei, hiszen a váz és a fék bőven túlméretezett, emiatt élmény vele kanyarodni és a fékhatás is pazar. Nagy súlya miatt ellenáll az úthibáknak. A merev vázhoz keményebb rugózás társul, némi rutinnal a Runner kifejezetten könnyen uralható.
Ráadásul se zörej, se rezonancia, egyszerűen csak megy, megy, megy. A vízhűtéses blokk valóban beváltja a hozzá fűzött reményeket, a városban a lámpáknál igazi élmenő, általában a sor elején lehet diktálni a tempót, gyakorlatilag autóval lehetetlen ennél hatékonyabban közlekedni csúcsforgalomban. Újabb kellemes meglepetés a tankolás, hiszen mindehhez barátságos 2,5-3 literes fogyasztás párosul, vagyis körülbelül ugyanannyit eszik, mint gyengébb társa. Egyetlen hátránya csupán a magasabb vételár.
